Miért szeretem...? - Béres Márta
Ezen a héten Béres Márta, a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Junior Prima Díjjal kitüntetett művésze mondja el, mi köti szívét az alábbi költeményhez.
Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat
Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.
Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, – s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, – baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, –
talán most senki sincs.
- Sokszor hallottam ezt a művet részleteiben. Amíg színpadra nem állítottuk a Két karodban című Radnóti estünket, a teljes verset nem ismertem, csak sorokat belőle. Számomra ez a költemény az öneszmélésről szól. Arról a borzalmas és fájdalmas pillanatról, amikor az ember szemesül azzal, hogy teljesen egyedül van. Ha kibírja ezt a felismerést, akkor jön annak a hihetetlen szabadsága, hogy egyedül lenni nem azt jelenti: magányosnak lenni. Épp ellenkezőleg: ha az ember mer egyedül lenni, akkor egyben tud lenni mindenkivel és mindennel.
Pál László rovata
