Miért szeretem...? - Dr. Tallós Bálint
Ezen a héten Dr. Tallós Bálint járási hivatalvezető mondja el, mi köti szívét az alábbi költeményhez.
József Attila – Talán eltűnök hirtelen
Talán eltűnök hirtelen,
akár az erdőben a vadnyom.
Elpazaroltam mindenem,
amiről számot kéne adnom.
Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön száritottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
Korán vájta belém fogát
a vágy, mely idegenbe tévedt.
Most rezge megbánás fog át:
várhattam volna még tiz évet.
Dacból se fogtam föl soha
értelmét az anyai szónak.
Majd árva lettem, mostoha
s kiröhögtem az oktatómat.
Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.
(1937. november)
- Gimnazistaként találkoztam először József Attila: Talán eltűnök hirtelen… című versével. A költő ezt 1937-ben, a halála évében írta. Akkorra már eléggé befelé forduló lett; depressziós, lehangolt, elhatalmasodott rajta a betegség. A verset olvasva az ember az elmúlásra asszociál, a tónusa búskomornak tűnik. Mégis azt gondolom, egy költeményt nem lehet csak és kizárólag adott térbe és időbe ágyazottan értelmezni.
Persze a vers lenyomata az adott kornak, de a szerzője az örökkévalóságnak írja. Útmutató nekünk.
Szerintem nem csak nihilista a gondolatisága. Nem csak az elmúlást helyezi előtérbe. Nem árt, ha az olvasó élete különböző korszakaiban újra és újra előveszi. Nekem ez a vers egy időutazás. Főleg az utolsó versszaka gondolkodtat el.
Diákként az ember igazán fel sem fogja a sorok hátterét. Tizen- és huszonévesen a lázadás bevállalása tetszett. Harmincévesen már megfogott a versből áradó szomorúság, mélabú, elmúlás iránti fogékonyság. A harmadik x után úrrá lett rajtam egy döbbenet, hogy múlik az idő felettem, a kortársaim, a szeretteim felett. Ez tényleg előidézett egy kis melankóliát. Most 48 éves vagyok, és nem érzem ezt. Tettvágy, tenni akarás van bennem. Jó érzéssel tölt el, hogy nem érzem a keserűséget, amit József Attila a versbe sűrített. Költeménye azt üzeni, hogy van értelme szorgoskodni a szeretteimért, a közösségemért, magamért. Úgy írta meg, hogy benne van a reménysugár. Volt célja azzal, hogy így tett. Sugallta, hogy a fájdalom közepette is meg kell találni a kiutat. Figyelmeztetett: ne járjunk úgy, mint ő.
Ez a vers felfogható egy kiáltásnak is. Kíváncsian várom, mit jelent majd nekem 50 év felett.
Pál László rovata
