Miért szeretem...? - dr. Vezendi Béla
Ezen a héten dr. Vezendi Béla háziorvos mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény.
Ahogyan megyünk összebújva az
Iskola utcán fázós-boldogan
(„őszi szerelem” – mondta kis pimasz
fiacskám) „őszi” – és akkor mi van?
bár, persze tudtuk mi is pontosan,
hogy ami jön, az tél, nem a tavasz,
hogy most már minden utoljára van,
hogy az öregség tele behavaz,
de addig itt a kocsma és az ágy,
addig legyen tivornya, buja vágy
amíg lehet. És aztán szépen együtt,
egymás kezét el többé nem engedjük,
s együtt, együtt bár úttalan–útatlan
toporgunk-tipegünk a tébolyult hóviharban.
Arról az érzésről, hangulatról szól, ami bennem is feltolul nap, mint nap. És ez az öregedés gondolata. Nem fájón teszi ezt, csak elgondolkodtatóan, és egy kis fiatalos fricskát is beletesz, feloldva a gondolatban rejlő szomorúságot. A mai „cyber-világban” nem sikk ilyen érzelmek-kel telített szösszeneteket olvasni, hallgatni. Ezért tetszik, ezért fontos, hogy közvetlenül, akárcsak önmagunknak is elmondhassuk, hogy minden életkornak, élethelyzetnek megvan a maga szépsége, hangulata, belső melegsége. A költő gyönyörű érzékletességgel, és nem komoran, hanem játékos bölcsességgel mutatja az élete delén túljutott ember életérzéseit, szembeállítva gyermekének bár szeretetteljes, de azért évődő-csipkelődő beszólásával.
... és így kerek a világ.
A hétköznapok stressze, rohanása, a folyamatos robot kiégetté, fásulttá teszi az embert, ha nem olvas néha ilyen lelket megérintő, az érzelmeket simogató gondolatokkal átszőtt verseket, amikbe zárt gondolatok olyanok, mintha a mi elménk szülte volna, csak hát mi földi halandók ilyenre képtelenek vagyunk…
Pál László rovata
