A hét verse

Miért szeretem...? - Farkas Dániel

2015. január 21.

Ezen a héten Farkas Dániel alpolgármester mondja el, miért kötődik az alábbi költeményhez.

Kosztolányi Dezső: Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

- Iskolás éveimben találkoztam először ezzel a verssel. Igazából nincs kedvencem, de a felkérésre ez jutott eszembe először, és úgy érzem, most aktualitása is van. Az elmúlt szombaton alpolgármesterként, az Iskolatanács elnökeként nyílt témanapon vettem részt a Bibó István Gimnáziumban. Kosztolányi Dezső személye és költészete köré szerveződtek a feladatok a humántól a reál tárgyakig. Szorosabb kötődésem ehhez a költeményhez 2010 nyaráig nyúlik vissza. Akkor ismertem meg a menyasszonyomat, aki elmesélte, hogy ezzel a verssel nyert meg egy szavalóversenyt. A randi után hazamentem és elolvastam. „Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek.” – így indul a vers. Sárga tintával ugyan nem írtam, viszont amikor chat-elni kezdtünk, én sárgára színezett betűkkel írtam neki. A költő a versben nem indokol, csak álmodozik. Nekem pont ez tetszik benne. Néha szükség van arra, hogy az ember szabadjára engedje a fantáziáját és ábrándozzon. Számomra ezt üzeni ez a költemény.

Pál László rovata