Miért szeretem...? - Hegyesi Bandi

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
Satnya sarjadékain;
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem verték belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve mén.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem virítok számotokra,
Árva finnyás kóficok!
Kiknek gyönge, kényes, romlott
Gyomra mindjárt háborog;
Van azért, ki ép izléssel
Üdvezelve jön elém.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Hát azért nekem örökre,
Szépen békét hagyjatok;
Ugysem sok gyümölcsü munka:
Falra borsót hánynotok.
S kedvetek ha jön kötődni,
Ugy kapkodjatok felém:
A természetnek tövíses
Vadvirága vagyok én.

- Számomra minden vers egy félig kész dal. Mindig érdeklődve hallgatom, ha egy irodalomkedvelő zenésztársam „befejezi" ezeket a „félkész" alkotásokat. Ebben a formában sokkal könnyebben jut el hozzám. Így hozta meg a költészet iránti érdeklődésemet Ferenczi Gyuri és a Rackajam zenekar - A természet vadvirága című Petőfi feldolgozása - újragondolása. Petőfi vadvirágában felfedezni vélem a saját életutam nehézségeit. Hasonló módon képtelen voltam engedni a "felsőbb irányításnak", és a mai napig a saját szabályaim szerint élek. Emiatt kapok hideget-meleget és nekem is megvannak a Dardanus-féle kritikusaim. Épp ezen párhuzam okán volt képes ez a költemény magával ragadni, hisz olyan, a belső egyént érintő problémákra világít rá, amelyek a mai napig létjogosultak és amelyek a jövő verseinek/dalainak táptalaját szolgáltatják.

 

Pál László rovata

{facebookpopup}