Miért szeretem...? - Horváth Etelka

Versválasztásom szomorú apropója, hogy február 15-én - közel hetven évi özvegység után – 102 éves korában elhunyt Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni. Alig hallottunk róla, sokan talán azt sem tudták, hogy él-e még. Életének utolsó évtizedeiben a közélet számára néma maradt. Emberi nagyságát mutatja az, hogy sohasem tetszelgett a mártírköltő özvegyének szerepében, csak annyit vállalt a nyilvánosságból, amennyit férje emlékének ápolása elkerülhetetlenné tett.

Alakjához fűződik a magyar líra sajátos hitvesi költészete, amelyben a múlt század legvészterhesebb éveiben kettejük szerelmét, összetartozását, egymás feltétlen és odaadó elfogadását fogalmazta meg Radnóti Miklós. Ennek egyik költeményét, az 1941-ben írt, és többek által is megzenésített Két karodban címűt választottam most kedves versemül.

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringat
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Első olvasatra ez egy csöndes sodrású, a szerelem örömét egyszerű szavakkal megfogalmazó vers. Az idilli béke lassú ritmusú leírása az utolsó két mondatra megtörik, átsejlik belőle a félelem. Félelem a haláltól, amelytől menedéket csak felesége ölelésétől, szerelmének megtartó erejétől remél a költő. Fanni mindig oltalmat és biztonságot jelentett Radnótinak. Az emberi élet ígéretét a munkaszolgálat kínzó ideje alatt.

Szerelmük, hozzátéve a korszakot, a világháború borzalmait, sokat taníthat nekünk. Hogyan lehet embernek maradni az embertelenségben. Hogyan lehet az emberi méltóságot megőrizni, mit jelent egy olyan szerelem, amely ezeknek az elviseléséhez erőt ad, és életben tart addig, amíg lehet.

Ha Radnóti életét nem is volt képes megmenteni felesége, életművét haláláig gondozta. Így vált ő számomra a hűség, az önfeláldozás és a teljes odaadás jelképévé.