Miért szeretem...? - Kádár Szilárd
Ezen a héten Kádár Szilárd, a Felsővárosi Általános Iskola pedagógusa, énekes, zenész mondja el, miért kötődik az alábbi vershez.
Bódás János: Valahol ki van jelölve a helyed...
Valahol ki van jelölve helyed…
Azért van síró, hogy vigasztald,
az éhező, hogy teríts neki asztalt.
Azért van seb, hogy bekösse kezed,
vak, elhagyott azért van, hogy vezesd.
Azért van annyi árva, üldözött,
hogy oltalmat nyerjen karjaid között.
Azért roskadnak mások lábai,
hogy terhüket te segíts hordani.
Az irgalmat kínok fakasztják.
Mélység felett van csak magasság.
Hogyha más gyötrődik, szenved – azért van,
hogy te befogadd szívedbe boldogan.
Megmutattad néha legalább,
hogy lelked által enyhült, szépült a világ?
Vagy tán kezedtől támadt foltra folt
ott is, ahol eddig minden tiszta volt?
Mi vagy?
Vigasznak, írnak szántak,
menedéknek, oszlopnak, szárnynak.
Valahol rég… siess… keresd,
Ki van jelölve a helyed.
Csak ott leszel az, aminek Isten szánt,
másként céltalan lesz az életed,
s a sors ekéje bármily mélyen szánt,
mag leszel, mely kőre esett.
Elkallódott levél leszel,
mely a címzetthez nem jut el.
Gyógyszer, mely kárba veszett,
mit sohasem kap meg a beteg.
Rúd leszel, de zászlótalan,
kalász leszel, de magtalan.
Cserép, melyben nem virít virág,
s nem veszi hasznát
sem az ég, sem a világ.
- 20 évvel ezelőtt olvastam először ezt a verset. A főiskolai felvételimre készültem, mert nagyon szerettem volna tanító bácsi lenni. Ezek a sorok megerősítettek abban, hogy ezt az utat válasszam. A költő egyszerűen és egyenesen fogalmazta meg milyennek kellene lennie az embernek. Hogyan kellene érezni, beszélni, dolgozni, küzdeni mindenkinek, nemcsak a vallásos, keresztény embereknek. Bárki önmagára ismerhet ebben a versben. Mindenki tudna jót tenni, akármerre viszi is az élet. Az alkalmak és lehetőségek szembe jönnek velünk, és ilyenkor jó, ha igazán a helyünkön vagyunk- mondta Kádár Szilárd.
Pál László rovata