A hét verse
Miért szeretem? – Pásztor Gergely
Ezen a héten Pásztor Gergely fotós, költő mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény.
Ady Endre: Őszi éjszakán
A szél ha hűvös éjszakákon
Lehűti mámoros fejem,
A te hideg, utolsó csókod,
Az jut eszembe énnekem.
Hiába száll agyamra mámor
S virrasztok annyi éjszakát,
Mindig érzem annak a csóknak
Halálos, dermesztő fagyát.
Ajkad akkor tapadt ajkamra
Utólszor... aztán vége volt...
Talán tavasz sem volt azóta,
Az egész világ néma, holt...
Mikor a szél fülembe súgja,
Hogy csóknak, üdvnek vége van,
A sírból is életre kelnék:
Zokognék, sírnék hangosan!...
- Bár a költő siratja szerelmét, ez a vers azért tetszik, mert az én életem lényege a szerelem és szeretet érzésének átélése. Minden további cselekedet és gondolat csak ezek után következik, mert egész lényemet ez hatja át. Számomra a szerelem/szeretet olyan valami, ami az ember lényegét adja, amely miatt élünk ezen a földkerekségen, s amellyel pluszt adunk embertársainknak. Nekem mindkettő megadatott, és jelenlegi életem még magasabb ívű szárnyalása e téren semmihez nem fogható. Úgy érzem, hogy a földi paradicsomban élek. Szinte tökéletesen hasonló emberek vagyunk, és ezért tud működni ez a szerelem közöttünk. Viszont: sajnos az idő múlásával is számolni kell, és bár remélhetőleg mindketten sokáig fogunk élni, mégis, a halál témája nálam oly sokszor felmerül, mert eleve kicsit búskomor vagyok, amelynek legyőzésén a barátnőmmel együtt fáradozom. Hiszem azt, hogy végül az Élet lesz olyan kegyes hozzám, hogy megad nekünk még sok jót a földi életben...
Pál László rovata