Miért szeretem...? - Kovács Nataniel
Ezen a héten Kovács Nataniel, a Humán Szakképző Iskola diákja, a Hatvani Zoltán szavalóverseny első helyezettje, a város különdíjasa mondja el, miért áll hozzá közel az alábbi költemény.
Vörösmarty Mihály: Szózat
Hazádnak rendületlenûl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsõd az s majdan sírod is,
mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid vére folyt;
Ez, melyhez minden szent nevet
Egy ezredév csatolt.
Itt küzdtenek honért a hõs
Árpádnak hadai;
Itt törtek össze rabigát
Hunyadnak karjai.
Szabadság! Itten hordozák
Véres zászlóidat
S elhulltanak legjobbjaink
A hosszu harc alatt.
És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.
S népek hazája, nagy világ!
Hozzád bátran kiált:
„Egy ezredévi szenvedés
Kér éltet vagy halált!”
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a honért.
Az nem lehet, hogy ész, erõ
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.
Még jõni kell, még jõni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.
Vagy jõni fog, ha jõni kell,
A nagyszerû halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sûlyed el,
Népek veszik körûl,
S az ember millióinak
Szemében gyászköny ûl.
Légy híve rendületlenûl
Hazádnak, oh magyar;
Ez éltetõd, s ha elbukál,
Hantjával ez takar.
A nagy világon e kivûl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.
Kedvenc magyar versem Vörösmarty Mihály tollából való: a Szózat. Általános iskolásként ismertem meg, és akkor nem szerettem, hogy meg kell tanulni. Aztán tavaly mondta az egyik tanárom, Czagányné Pásztor Anikó, hogy válasszak egy művet, amit elmondanék egy ünnepségen. Akkor elkezdtem keresgetni magyarsággal kapcsolatos verseket, Petőfi, Arany, Dzsida mellett sok költő neve és verse felmerült. Egyszer éppen az internetet bújtam, mikor rátaláltam a Szózatra Szakácsi Sándor előadásában. Meghallgattam újra és újra, és rájöttem, hogy ebben a versben mennyi érzés van és mennyi mondanivaló. Rájöttem, hogy ez az én versem, a KEDVENCEM, ami mindig át tud adni valami érzelmet és soha nem unalmas, bármikor hallom valaki előadásában vagy akár a sajátomban. Nagyon szeretek verseket szavalni, de úgy érzem, ez az, amit igazán a magamévá tudtam tenni, és örülök, hogyha ezek az érzelmek, amiket át próbálok adni a vers segítségével, célba érnek valakinél.
Pál László rovata
