Miért szeretem...? - Makkai László
Ezen a héten Makkai László kereskedő, népdalénekes mesél kedvenc verséről a Halasmédia olvasóinak.
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
- Ezzel a verssel középiskola második osztályában találkoztam először, amikor tananyag volt, már akkor megfogott. Ahogy megfogalmazza a költő a szerelemmel és az idő múlásával kapcsolatos gondolatait, az nagyon megérintett. Csodálatosan leírja az érzéseit és kifejezi a mondanivalóját. Elgondolkodtat. A szüleim házasságát is ilyen erős kapcsolat jellemezte. Nagyon szerették egymást és ők tényleg együtt voltak jóban-rosszban, ahogy az az eskütételt követően egy pártól elvárható. Nagyon szép gyermekkorunk volt a testvéremmel. Sok szépet és jót láttunk a szüleinktől, ami számunkra is a mai napig példa értékű.
Pál László rovata
