Miért szeretem...? - Rémán János
A hét verse

Miért szeretem...? - Rémán János

Ezen a héten Rémán János a Halasi Hetek Alapítvány elnöke osztja meg velünk, mi köti szívét az alábbi költeményhez.

 
Heltai Jenő: Lelkem falán
 
Lelkem falán a gond sötétlik,

Árnyék a hófehér falon:
Oh, megöregszel te is egyszer,

Én édes, szőke angyalom.

A szőke haj ezüstbe szürkül,

Barázdás lesz a homlokod,
És csókos ajkad pírja elvész,

A szíved halkabban dobog.

És benne mélyen eltemetve

A régi,régi szerelem,
És szenvedélytelen, szeliden

Fogsz társalogni énvelem.

Igérd meg azt, hogy kezed akkor

Kezemből vissza nem veszed,
S szeretni fogsz majd akkor is még,

Mikor már én is vén leszek.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy oly nagyon szerettelek,
Hogy rácsókoltam ajkaidra

Sok év alatt a zord telet.

Ígérd meg azt, hogy megbocsátod,

Hogy elhervadtál keblemen.
Hogy másnak senkije se voltál,

Csak nékem voltál mindenem.

Ígérd meg azt, hogy szemrehányást

Szíved magába nem fogad.
Nem kéri tőlem soha vissza

Aranyos ifjúságodat.

 
Van egy Babits-idézet, ami minden emberre és minden versre, dalra, művészeti alkotásra egyformán érvényes:
 
„Mindenik embernek a lelkében dal van,
és a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja a mások énekét is szépnek.

Nekem Heltai Jenőtől négy vers tetszik a legjobban. A sorrend egyúttal rangsort is jelent: a „Lelkem falán”, a „Szabadság”, a „Tükör előtt” és a „Nagymamácska”című költemények.

A „Lelkem falán” című verset körülbelül negyven évvel ezelőtt hallottam. Első hallásra, azonnal megfogott. Akkor még nem tudtam, hogy miért, csak azt, hogy nagyon tetszik.

Egy továbbképzésen voltunk, és egy szakmai bemutató keretében adták elő. Akkor még nem volt Google, hogy a neten rákeressek. Itthon, a könyvtárban kerestem, és találtam meg.

A munkahelyemen a kiemelkedő házassági évfordulókra készítettünk egy úgynevezett „évfordulós” műsort, aminek ez a vers volt a legfontosabb része. A „Hét verse” sorozat szerkesztőjének felkérése után kezdtem el azon gondolkodni, hogy ez a vers miért is tetszik nekem, és miért merem másoknak is ajánlani. Az érzéseimet kellett szavakban megfogalmazni, és az nem is volt olyan egyszerű.

Én úgy gondolom, hogy ennek a versnek sokrétű a közvetlen és talán még több a közvetett tartalmi mondanivalója.

Az első és a legfontosabb a szeretet. A vers megírásának időpontjában a házasság még természetes volt. Az első időszak lángolása után a szerelem átalakul egy mélyebb, egy tartósabb szeretetté. Ez az alapja egy hosszú és tartós (régen) házasságnak, ma általában kapcsolatnak.

A szeretet aztán kiteljesedik egy szövetséggé, egy páros összeesküvéssé az elmúlás ellen, amit a család jelent. A család, a gyerekek megjelenésével már a felelősség is fontosabb és nagyobb.

A szeretet, a szövetség, a kitartás az alapja annak, hogy a párok mindaddig egymás mellett és egymásért éljenek, amíg a Sorstól megadatik nekik.

Ami a versben még szembetűnő, az az Idő fontossága, az Idő egyirányú és folyamatos előre haladása. Idővel változnak az érzelmek, változik a test. De ha a párok azonos hullámhosszon vannak, ha egy rugóra járnak, ha egy nevezőn vannak, ha a párok között meg van a lelki rezonancia, a lelki azonosság, akkor a belső megtart. Ezért fontos a pár-, a társválasztásnál a belső értékekre figyelni. Ahogy ezt Exupery írja a Kis herceg című könyvében: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Az ilyen társsal könnyű betartani azt a fogadalmat, hogy „holtomiglan – holtodiglan”. Az ilyen társ mellett könnyű kitartani egy hosszú életen át.

A versben benne van a párkapcsolatok alapja, a lelki társ szerepe. Annak a társnak a fontossága, akivel szeretnénk leélni az életünket, akivel megoszthatjuk hétköznapjainkat és az ünnepnapjainkat. Akivel az öröm megduplázódik, a bánat megfeleződik. Akivel együtt sírunk és együtt nevetünk. Aki meghallgat, segít, támogat. Aki önzetlen és áldozatkész. Akiben bízhatunk, akire számíthatunk. Aki inspirál bennünket, akinek imponálni szeretnénk.

Aki szeret, az elfogad olyannak, amilyenek vagyunk, és nem akar megváltoztatni. Aki szeret, attól gondoskodást, törődést kapunk. Milyen fontos a tekintet, a simogatás, az ölelés, a jó szó, az udvariasság! Mennyire fontos a türelem, a meghallgatás, az együttérzés, a megértés.

Az Igazi Társtól figyelmet, figyelmességet, gyengédséget kapunk. Neki a család és mi vagyunk a legfontosabbak. Az Igazi Társtól bátorítást, elismerést, köszönetet, dicséretet kapunk.

Az Igazi Társra rábízhatjuk a szerelmünket, a jövőnket, az életünket. Az Igazi Társ kihozza belőlünk a legjobbat.

Egy ilyen kapcsolattól mindkét ember gazdagabbá válik.

Mindezek alapjai a boldog házasságnak, a boldog párkapcsolatnak.

Mindezen gondolatok miatt szeretem ezt a verset, és merem ajánlani másoknak.

Pál László rovata

Még több cikk

Miért szeretem? – Mátó Gergő

Miért szeretem? – Mátó Gergő