Miért szeretem...? - Szőnyiné Vas Lívia
Ezen a héten Szőnyiné Vas Lívia hivatali dolgozó, gyermektáncház-vezető mondja el, miért szereti az alábbi költeményt.
Szabó T. Anna: Balaton
egy magafeledt kisgyerek
pocskolgatja a langy vizet
nagy narancsvörös gömb lebeg
fénykötelén a tó felett
hullám se moccan áll a szél
a láthatár opálfehér
párától partig tart a tér
az ég a vízzel összeér
valami tágas nyugalom
levegős öröm a tavon
átdereng minden láthatón
tárgytalanul és áradón
úszni (láthatár) úszni (könnyű fény)
úszni (súlytalan) úszni (víz színén)
úszni (nincs a part) úszni (alkonyul)
úszni (messzeség) úszni (szótlanul)
Családunk közös kedvence, Szalóki Ági énekesnő előadásában hallottam először Gingalló című albumán Szabó T. Anna költőnő versének megzenésített változatát. Mint általában, amit Szalóki Ági érdemesnek és érdekesnek talál arra, hogy kiváló zenésztársaival együtt megzenésítsen, hangszereljen, ezt a feldolgozást is telitalálatnak érzem.
Az énekesnőt egyébként nem is akármilyen népdalénekesként ismertem meg; másfél évtized múltán, 2014 decemberében a Zeneakadémián adott koncertjén tért vissza a „tiszta forráshoz”. Mindazonáltal Karády-lemeze is a kedvenceim között van, míg rockosabb stílusú zenéjét is szívesen hallgatom.
A költőnővel kapcsolatban is kedves élményeket őrzök: a Szépművészeti Múzeum családi matinéján együtt kalandozott kicsikkel és nagyokkal a zenei és képzőművészeti alkotások között, nagy tetszéssel követtem egy tévés irodalmi vetélkedő oszlopos tagjaként is, nemrég fűszernövény-kertjéről mesélt a rádiós riporternek a tőle megszokott lelkesedéssel.
Szabó T. Anna e költeményét azért szeretem különösen, mert pontosan úgy bele tudok merülni, mint az a „magafeledt kisgyerek” magyar tengerünk vizébe, közben pedig egyik legpompásabb természeti szépségünk, a BALATON csodája is magával ragad! Talán többet nem is lehet várni a költészettől, azt hiszem…
A művet és a költőnő más alkotásait is ajánlom annak is olvasásra és meghallgatásra, aki kíváncsi egy kortárs magyar költői hangra.
Pál László rovata
