Miért szeretem...? - Tősmagi Klaudia
Ezen a héten Tősmagi Klaudia, az Erdélyi Csillagok Ifjúsági Díj 2015 kitüntetettje mondja el, miért kedveli az alábbi költeményt.
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek
Vagyok: mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény
Lidérces, messze fény
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak
Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének,
S lennék valakié
Lennék valakié
- Legkedvesebb versemet Ady írta, melyet magyartanárnőmnek köszönhetően ismertem meg. Szeretem az irodalmat, legfőképpen a verseket. Ezt a költeményt már első olvasásra különlegesnek éreztem, minden szempontból. Úgy gondolom, ez a legszebb, de egyben a legfájdalmasabb vers is, mert igazságon alapul. Tetszik, hiszen erősíti mondanivalóját az ismétlésekkel. Minden ember életében ott van a magány, ha úgy érzi, hogy nem törődnek vele, s nem szeretik. Így volt ez a költővel is. Rossz érzés, ha elhanyagolnak és nem foglalkoznak veled. A magány ismerős érzés, bármikor ránk törhet. A versben a csodálatos és fájdalmas magány, egyedüllét fogott meg. Ajánlom mindenkinek, aki szeret érzésekkel teli verseket olvasni.
Pál László rovata
