Miért szeretem...? - Vadai Henrietta
Ezen a héten Vadai Henrietta, Ringató és PIC Ringató foglalkozásvezető mondja el, miért tetszik neki ez a vers.
Weöres Sándor: Sárkány paripán vágtattam…
Sárkányparipán vágtattam,
Gyémánt madarat mosdattam.
Göncöl szekeret kergettem,
Holdfényhajú lányt elvettem.
- A költő ebben a pár sorban olyan csodálatos dolgokat fogalmaz meg, melyeken keresztül újra átélhetjük gyermeki kíváncsiságunkat, hősök lehetünk egy olyan világban, ami sokszor szeretettől, érzelmektől és értékektől mentes. És ne felejtsünk el - hinni! Hinni abban, amit elképzelünk, s szeretnénk elérni, mert hittel és akarattal sok minden megvalósítható!
Kodály Zoltán dallamával ezt a verset (dalt) a Ringató foglalkozásaimon a kisgyermekes családokkal rendszeresen énekeljük, sőt játszunk is rá! Felülünk a Sárkányparipára és elindulunk...
A zene és a költészet olyan birodalom, ahol karnyújtásnyira van tőlünk a szépség: ahol gyémánt madarat lehet mosdatni és akár Göncölszekeret is kergethetünk.
A felnőttek segítsége nélkül elvész a kisgyermek, s ehhez a birodalomhoz csak a szülőkkel, nagyszülőkkel, óvó nénivel, tanítókkal tudják megtalálni az odavezető utat. A gyerekeknek nincs kialakult ízlésük, értékrendjük. Azt fogják szépnek és jónak tartani, amit mi megmutatunk nekik. Azt fogják szeretni. Igen nagy a felelősség, mutassuk hát a legjobbat.
A hősök ugyebár bármit elérhetnek, megvalósíthatnak! Igazából ez a vers a hősök verse és dala is. A Szegedi Gyermekklinika Koraszülött-Intenzív (PIC) osztályán dolgozva rendszeresen találkozom olyan koraszülött, vagy oxigénhiányos gyerekekkel, akik sokszor az életbennmaradásukért, vagy gyógyulásukért küzdenek. A sípoló hangú inkubátorok mellett az aggódó édesanyák és édesapák együtt éneklik halk gitárszóra velem az Ő saját hőseiknek, hogy:
„Sárkányparipán vágtattam,
Gyémánt madarat mosdattam.
Göncöl szekeret kergettem,
Holdfényhajú lányt elvettem.”
Pál László rovata
