Miért szeretem...? - Valkai Andrea
Ezen a héten Valkai Andrea, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója, a halasi Kaméleon Társulat tagja mondja el, mi köti szívét az alábbi költeményhez.
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.
A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.
Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.
Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
Ez a vers nekem az emberi kapcsolatok fontosságáról, azok ápolásáról, és az egymással való törődés elengedhetetlen voltáról üzen. Arról, hogy az emberi kapcsolatok mindennél értékesebbek, s ezért folyamatosan óvnunk, gondoznunk kell őket. József Attila verse számomra egy kicsit azt a gondolatot is megidézi, melyet Antoine de Saint-Exupéry fogalmaz meg A kis herceg című művében: „Egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.”
Pál László rovata
