Angyalian határozott

- Olvastam rólatok, rólad például csupa jót. Tényleg ilyen jól megy a kézilabda?

- Öt évet kihagytam, tehát a kondimon rengeteget kell fejlesztenem. Ez elengedhetetlen a lövésekhez és a védekezéshez is. Ezeket sajnos heti egy edzéssel nem lehet olyan szintre visszafejleszteni, amilyen régen volt. Viszont itt, Angliában az elvárás és a színvonal sem olyan magas, mint egy otthoni kézilabdaklubnál.

- Kiskorában mindenkinek van kedvenc sportága. Neked rögtön a kézilabda volt?

- Nyolcévesen kezdtem el edzésekre járni a Felsővárosi Általános Iskolában. Atlétikával is próbálkoztam, de nem volt annyira szimpatikus, mint a kézilabda.

- Miért is?

- Pontosan nem emlékszem már, hogy miért kezdtem el. Úgy rémlik, voltak különböző felméréseink, amelyeken az edzők játékosokat kerestek. Buzdítottak, hogy legyen kézilabdázó, ezért kezdtem el edzésekre járni.

- Csak a suliban sportoltál?

- Halason először az általános iskolai csapatban is játszottam. Nyolcadikos koromban leigazoltak a városi csapathoz, a KNKSE-hez.

- Rögtön játszhattál is?

- A serdülő csapatban csak következő évtől kaptam lehetőséget. A Rákóczi Ferenc-szakközépiskolában tanultam tovább, természetesen játszottam az iskolai csapatban is. Itt az év játékosának is megválasztottak. Tizenhat éves koromtól már a KNKSE ifi csapatában is lehetőséget kaptam. Egyszerre játszhattam a serdülő csapatban is és az ifi csapatban is.

- Az élvonalban játszottatok akkor, vagy az NB I/B-ben?

- Először NB I/ben, majd a halasi csapat felkerült NB I-be, és továbbra is maradhattam az ifjúsági csapatban.

- Érettségi után Te is elkerültél Halasról…

- Miután befejeztem a középiskolát Szegedre mentem továbbtanulni. Ott éltem három évet, majd Siófokon töltöttem el egy nyarat. Szegeden kozmetikusnak tanultam és egy kávézóban leshettem be a vendéglátás rejtelmeibe, szépségeibe.

- A kortársaid közül nagyon sokan választják a külföldi munkát, végül Te is Angliába költöztél. Mi volt ennek a konkrét oka?

- Az ötlet külföldhöz onnan jött, hogy egy barátnőm küldött egy üzenetet, amelyben leírta, kint dolgozik. Az is közölte, hogy ha lenne kedvem kimenni, akkor segítene bekerülnöm az ő aktuális munkahelyére. Ez a Hilton Hotel volt. Nyelvtanulási, pénzgyűjtési, és tapasztalatszerzési szándékkal belevágtam. Volt két telefonos interjúm a leendő munkaadóimmal és már indulhattam is.

- Rögtön Londonba kerültél?

- Nem Londonban éltem először, hanem egy kis városkában laktam a Gatwick repülőtértől nem messze. Utólag úgy gondolom, hogy talán jobb is, mert ha egyből Londonba kerülök, az talán sok(k) lett volna. Eleinte elég volt azokkal a tényezőkkel megbarátkoznom, hogy idegen országban, környezetben élek és idegen nyelven tudom csak megértetni magam. A munkahely sem 5-10 perc sétára van, hanem félórás, órás utazásra. Úgy érzem a 10 milliós London mélyvízébe beleugrani nem lett volna szerencsés.

- Mikor érezted úgy, hogy továbblépsz?

- Tíz hónap után éreztem magamban annyi határozottságot h elhagyjam a kisvárost és próbára tegyem magam egy több lehetőséget kínáló fővárosban. Tudtam, London lehet az a hely, ahol egykori célomat,, hogy kozmetikus legyek, megvalósíthassam.

- Szereted Londont?

- Azt mondanám, megszoktam Londont. Nem utálok itt, de nem is lettem a város szerelmese. Nagyon tetszik, hogy rengeteg lehetőség rejlik mindenhol, mindenben, minden téren. Sok mindenre megtanítanak a kinti szituációk. Lehetőség van mindenre szórakozás terén, művészetek terén, meg aztán sok szép látnivaló van. Unatkozni itt semmiképp nem lehet.

- Barátságos az angol főváros?

- Rengeteg londonival beszéltem, akikkel egyetértettünk abban, hogy az itteni élet semmiképp nem mondható nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak vagy otthonosnak. Nagyon forgalmas és hatalmas város és drága is. Pont ezek miatt sem gondolnám azt, hogy itt szeretnék letelepedni. Fiatal korban tökéletes arra ez a város, hogy megismerd önmagad, a határaidat és pénzt is gyűjtsél.

- Halasiakkal van kapcsolatod?

- Halasi ismerősök voltak kint és jelenleg is vannak. Sokkal közelebbi barátság nem alakult ki, mint előtte volt. Természetesen kapcsolatban vagyunk és érdeklődünk kinek hogy alakulnak a dolgai. Sajnos sokan különböző időbeosztásokban dolgozunk és nagyon nehéz összeegyeztetni egy találkozót.

- Három éve vagy kint. Mit csinálsz?

- Jelenleg kozmetikusként dolgozom, de dolgoztam hotelekben, étteremben is. Nemrég kezdtem bele saját üzletbe.

- Hogyan jött az ötlet, hogy ismét kézilabdázz?

- A London Angels csapatát én kerestem meg, mert hiányzott már a mozgás és a játék is. Először csak hobbi szinten terveztem az egészet, de végül a csapat igazolt játékosa lettem.

- Mit kell tudni az Angyalokról?

- Ez a kézilabda csapat februárban alakult meg. Még mindig csiszolódunk és próbálunk összeszokni. Jelenleg másodosztályban játszunk, viszont elég nagy esélyünk van felkerülni első osztályba. Persze ehhez még egy kicsit fejlődnünk kell…

- Céljaid?

- Az egyik fő célom teljesült azzal, hogy a saját lábamra tudtam állni. A következő az, hogy a vállalkozásomat továbbfejlesszem. Utazgatni is szeretnék, mert az utóbbi években nem sok szabadidőt engedtem meg magamnak.

- Honvágy?

- Honvágyam természetesen van is, nincs is. Egyértelműen hiányzik a család, hiányoznak barátok, az otthoni szokások, ízek. Egyelőre úgy érzem, hogy maradni szeretnék még néhány évet. Felfedezni sok új dolgot és helyet, utazni és különböző élményekben részt venni, ami otthonról nem biztos, hogy kivitelezhető lenne.

- Karácsony Kiskunhalason vagy Londonban lesz?

- Karácsonyra nagyon szeretnék hazamenni és eddig úgy is néz ki, megyek ha csak néhány napra is. Nekem az nagyon fontos, hogy ezt az ünnepet a szeretteim között tölthessem. Mindent félretéve ilyenkor az egyetlen szempont, hogy azokkal legyek, akik fontosak nekem.