Hangulatjáték Pannussal

- Négyévesen karácsonyra Barbie-babát kértem és kaptam egy kinyitható kisbőröndöt tele krétával, filctollal és festékkel – tudjuk meg Pannustól. - Bár Barbie-m sosem lett, szerintem így jobban jártam. Köszönöm, Anyu!

- Legutóbb a Netszótár kiskunhalasi bemutatóján találkoztunk, melyet Veszelszki Ágnes szerkesztett, te pedig illusztráltad. Volt azóta hasonló felkérés?

- Hasonló azóta nem érkezett, pedig az elmúlt egy évben rengeteget tanultam, fejlődtem egy grafikai kurzusnak köszönhetően. Kisebb feladatok voltak, mint például logo vagy borítóterv. A jövőben lebeg egy külföldi fagylaltozó arculatterve is, de egyelőre az túl nagy falatnak tűnik. Nnem szeretném, ha visszanyalna a fagyi (mosolyog), igyekszem felnőni a feladathoz!

- A Bibó István Gimnáziumban folytattad középiskolai tanulmányaidat. Mit adott neked ez az intézmény művészeti téren?

- Örömmel gondolok vissza nem is olyan régi iskolámra, ahol mind emberileg, mind szakmailag rengeteget kaptam. Veszelszkiné Huszárik Ildikó igazgatónőre mindig számíthattam, és ez részemről kölcsönös volt, mivel számos logót, meghívót kapott tőlem az intézmény. Bár nem művészetközpontú az oktatás, sokat köszönhetek Kollarics Gábor tanár úrnak, aki órán kívül is segített nekem valami megfoghatatlanul csodálatosba mártani az ecsetemet és elhitette velem, hogy van értelme folytatnom azt, amit teszek, még ha nehéz is érvényesülni ezen a pályán. Továbbá hálás vagyok minden tanárnak, tanárnőnek, akiknek „szerencséjük” volt hozzám és végigrajzoltam a tanórájukat, elsősorban Bognár Zoltán tanár úrnak.
Ne hagyjuk még ki Fehérváriné Ábrahám Melinda tanárnőt sem, akivel jókedvű énekkari órákat és szüreti felvonulásokat daloltunk, én hegedültem végig.

- A képzőművészeti tehetséged veled született. Iskolák ezt fejleszthetik, miközben különböző hatások érnek. Van különösen meghatározó élményed ezzel kapcsolatban?

- Mint fél évvel ezelőttig autodidakta alkotó mondhatom, hogy hiszek a naiv festészetben és abban, hogy ösztönösen, felszabadultan létrehozni valamit több és jobb, mint görcsösen akarni. Viszont a csiszolgatás, terelgetés, új technikák elsajátítása ezt az élményt csak még értékesebbé teszik. Fél év grafikatanulás után magamon tapasztalom, hogy magabiztosabban, céltudatosabban nyúlok a ceruza után és más szemmel látom a munkáimat. Természetesen nagy hatással volt rám a közegváltozás, mivel érzékeny, érzelmes lény vagyok, így mindent felülír a hangulatom, ha a meghatározó tényezőket tekintjük. Könnyen átveszem az időjárás vagy egy másik ember rezdüléseit.

- Milyen grafikáid, festményeid képi világa?

- Ugyancsak oldalakat lehetne írni minden képről, mivel mindegyiküknek egy saját kis története és stílusa van. Legtöbbször én nem „csak úgy” alkotok. Persze vannak a tanórai füzetfirkák, de azok kinél nincsenek (mosolyog), hanem megfelelő késztetés, lélekjelenlét mellett. Leginkább a mostaniakat jellemezném. Az elmúlt időszakban elsősorban grafikákat készítettem, ezek kellettek a kurzusra is. Rászoktam a gyors, egyszerű eszközökre, mint a tűfilc, ecsetfilc és a ceruza, no meg az elengedhetetlen kis füzet, amit akár a metrón ülve is előkaphatok, ha megtetszik a szemben ülő néni kalapja. Nem mondanám jó rajzolónak magam, inkább ügyesnek, aki hangulatot fest és nem a szemlélő arcába nyomja a ,,mondandóját”. Ez alatt azt értem, hogy inkább a felületekkel, mintákkal, színekkel, árnyékokkal és az elhelyezéssel szeretek játszani, nem pedig a tökéletesen, valósághűen ábrázolt képi elemekkel.

- Mi hajt, mi visz előre?

- Egy mondat, ami óriási hatást gyakorolt rám, még 15 éves koromban. Ez pedig Bognár Zoltántól hangzott el az első irodalomóránkon: ,,Az üres papírlapban van valami végtelenül tragikus.” Ő már lehet nem emlékszik rá, de én nagyon, és köszönöm. Célom, hogy az emberek meglássák, hogy nem azért rajzolok, hogy én több legyek tőlük, hanem hogy mások kapjanak valami megfoghatatlant belőlem, amitől én nem leszek kevesebb.

- Mi mindenből tudsz ihletet meríteni?

- Bármiből. De tényleg. A mogorva buszsofőrből is.

- Most már Budapesten élsz. Van olyan alkotásod, amely igazán Kiskunhalashoz köthető?

- Igazából majdnem mind. Akkoriban kezdtem el többet rajzolni, festeni, ahogy bibós lettem, emellett a gimnázium aulájában volt az első kiállításom. Bármit készítek ezután, az valamilyen úton-módon mindig kötődni fog Kiskunhalashoz is.

- Azt olvastam, hogy nagyon kritikus vagy magaddal. Ha megkérlek, értékeld eddigi művészeti pályádat, hogyan áll a mérleg?

- Ha más esetleg igen, ez biztos nem változott meg bennem! Persze mindig van feljebb és szerintem ezen a téren az ember mindig tud újat és jobbat mutatni. A pályázatból nyertem egy 60 ezer Ft értékű utalványt, amiből tovább fogom képezni magam a Corvin Rajziskolában.
Annak idején, általános iskola végén bátrabbnak kellett volna lennem és Szegedre kellett volna jelentkeznem művészeti szakközépiskolába, hogy most például az Iparművészeti Egyetemen tanulhassak. Persze enélkül is lehetséges bekerülni, de esély nem sok. Viszont nem bántam meg, hogy gyermeki lelkemmel inkább a szüleim mellett maradtam és reál tagozaton tanultam négy évig, mivel a mai világban művészetből igen nehéz megélni. Hobbiként természetesen fogok továbbra is rajzolni, de az ember nem lehet például hobbi orvos vagy hobbi pszichológus. Én viszont maradok a szoknyás, naiv festőlány, aki egy nap pszichológus lesz és a saját festményeivel díszíti majd a rendelőjét (mosolyog).

- Az elmúlt hetekben kávés poharad remek illusztrációjával kerültél az érdeklődés középpontjába. Hogyan értékeled ezt a sikert?

- Először is: nagyon-nagyon boldog vagyok, még mindig fülig ér a szám, ha rágondolok! Másodszor: ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki segített, támogatott, biztatott és velem együtt örült! Hatalmas szavazó táborom lett a végére, ismerős-ismeretlen egyaránt mellém állt. Videókat, rajzokat, verseket készítettem a verseny közben; ezzel is megköszönve, felvidítva a szavazóimat. A nyereményem a már említett utalvány és egy csinos kis ajándékcsomag egy vagonnyi elengedhetetlen koffeinadaggal (mosolyog).

- Milyen hozadéka lehet az elsőségnek számodra a későbbiekben?

- A győzelem mindenképpen a szakmai fejlődésemet szolgálta és szolgálja a mai napig. Sokan megismertek, megszerették a munkáimat ez idő alatt, a rajzkurzusok pedig új ajtókat nyitnak meg előttem. Szeretnék a számítógépes grafikát elősegítő Illustrator és Photoshop programokat tanulni, emellett nagy álmom aktrajzokat készíteni. Nem perverzió, csak szükség.

- Még csak 19 éves vagy. Mi leszel, ha nagy leszel: művész vagy civil foglalkozású alkotó?

- Hivatásos művész úgy gondolom, nem leszek. Bár volt tervben, elvetettem. Ez persze nálam nem azt jelenti, hogy mondjuk, egy héttel később ne változzon meg az elképzelés (mosolyog.) Örömmel alkotok megrendelésre is, de valljuk be, ott van némi frusztráció és az egyébként is erős megfelelni akarásom még jobban nyomaszt. Az, aki felkér egy adott feladatra, sokszor nem érzi át, milyen nehéz, ha az embernek egy fikarsznyi ihlete vagy életkedve nincs, az óra pedig pörög. Az óra pedig nagyon nem a barátom; sosem voltam jó határidőkben. Én mindig megmaradok mindenki Pannusának, aki meghatározhatatlan időközönként előáll valamivel, ami feldobja a napodat. Ha pedig örülsz neki, ő is örül.

- Úgy tudom, már van, aki tiniként is Panni anyunak nevez. Mit lehet elárulni erről a kötődésről?

- Barnus örülni fog, ha elmesélem neki, hogy a médiában szerepel. Nos, ő nővérem négyéves nagyfia, Barnus, akire gyakran vigyázok délutánonként. Nagyon jól kijövünk, ő imádja az autókat, én pedig őt imádom. Rengeteg mindent csinálunk együtt; rajzolunk, festünk, mesélünk, kutyust sétáltatunk, autókázunk. Igen, én is. Csúszdázunk. Igen, én is. Már régóta nagyon kötődik hozzám, mivel nagyon hasonlítunk nővéremmel, és az én kezem is mindig hideg, ezt pedig ő imádja. Egy ideje már készítek neki egy mesekönyvet, ami rólunk szól, mivel elegem lett a - szerintem - nagyon primitív és idegesítő Bogyó és Babócás Annapetis könyvekből. A füzetkét is magam fűztem össze, a koncepció pedig Barnus egy napja egészen onnan, ahogy megissza a reggeli kakaóját addig, amíg este ugyanezt teszi. Versbe szedve. Őszinte leszek, könnyebbnek hittem. Vagy a rajz nincs meg fejben, vagy a versike adott részlete. Lehet el kéne olvasnom még pár Anna, Peti és Gergőt…

Pál László