Józsi, a legbolondosabb vőfély
Megmondom őszintén, nagy élmény volt Furucz Józsival beszélgetni. Ahogy magát nevezi, igazi magyar parasztgyerek és a legbolondosabb vőfély. Egymás után mesélte a történeteket. Folyton mosolygott a bajsza alatt, a derű egy idő után rám is átragadt. Józsi immáron húsz esztendeje a lakodalmak elmaradhatatlan lebonyolítója, segítője, saját megfogalmazása szerint ilyen alkalmak idején majdhogynem családtagként kell minél szebbé, emlékezetesebbé tenni az ifjú pár közös életének első napját. Pedig nem sok hiányzott ahhoz, hogy Furucz Józsiból lakodalmas zenész legyen.
- Hány éve is kezdted?
– Kérlek tisztelettel idén április 24- én volt éppen húsz esztendeje. Csináltam egy kis statisztikát, e szerint majd’ 380 lakodalomban működtem közre, ahogy mondani szoktam a szívem szeretetével, lehetetlent nem ismerve.
- Biztos voltál abban, hogy te vőfély akarsz lenni?
– Nem. Lakodalmas zenésznek készültem. A sok festék miatt azonban tönkrementek az ujjaim, erről az álmomról le kellett mondanom. Maradt a szám, a hangom, így jött a vőfélyeskedés.
- Ilyen egyszerű volna?
Azért nem. Sokat tanultam az öregektől, Nagy Pista bácsitól, és Ladóczki Pistitől. Segítettek is az utam elején. Először baráti körből érkezett felkérés, megcsináltam. Nem pénzért, puszta szeretetből. Aztán jöttek sorban az érdeklődők és én egyre jobban belerázódtam.
- Szerinted milyen a jó vőfély?
– Én mindig azt vallom, hogy arra a napra nekem családtagnak kell lennem. Tudnom kell mindent róluk. A lakodalom napján az övék vagyok. Minden alkalom egy új kihívás. Nyugodtan írd le, én egy magyar parasztgyerek vagyok. Természetesen jönnek belőlem a szavak. Ha én az örömanyához beszélek, akkor belenézek a szemébe. Ha valamit megálmodik az ifjú pár, akkor én megpróbálom megvalósítani.
- Azért minden rajtad csattan, fél szemednek állandóan az órán kell lennie…
– Az időpontok betartása nem egyszerű. Ennek ellenére ritkán van ebből probléma. Sok mindent előre leegyeztetünk, én pedig odafigyelek, hogy minden úgy történjen, ahogy azt a fiatalok szeretnék. Mindenre hajlandó vagyok a jó ízlés határain belül.
- Húsz év után is készülni kell vagy megy rutinból?
– Nem szabad felületesnek lenni, én minden egyes alkalomra tisztességgel felkészülök. Van egy vőfélykönyv-gyűjteményem, több mint százesztendős is van közötte. Amit én mondok, azt átérzem, és mindenkinek a szemébe nézek.
- Arra is kíváncsi vagyok, hogy egy vőfély, ha vendég egy lagziban, akkor el tudja magát engedni vagy figyeli a kollégát?
– Ott is segítek, ahol nem én vagyok a vőfély. El tudom magam engedni. Nem irigykedem senkire sem, és nem szégyellek tanulni mástól. Rólam, tudják is, hogy én egyenes ember vagyok.
- Mennyivel a nagy esemény előtt keresnek meg a fiatalok?
- Van, aki két évvel korábban. Olyan is előfordult, hogy a tisztelt családfő a kapuból szólt be, ő bizony a legbolondosabb vőfélyt keresi.
- Mit szól a feleséged, hogy bizony sokszor csinos, kikapós örömanyák, újasszonyok között sürgölődsz?
– Ő egy biztos háttér. Nagyon sokat segít nekem. Nélküle nem tudnám végigcsinálni a lakodalmakat.
- A világhálót böngészve rábukkantam két dalra. Te írtad a szöveget, és énekelsz is. Ez az új szerelem?
– Így is mondhatjuk. Az életemben volt egy olyan esemény, amely szikraként lobbantott fel bennem valamit.
- Mi történt veled?
- Leestem a létráról, több méter magasságból. Levegőt sem kaptam, feküdtem a földön. A barátom azt mondta, kaptam egy új lehetőséget. Egyik éjjel azt álmodtam, hogy nők éljeneznek, én pedig éneklek. Az első dalom azonnal megszületett. Felültem az ágyamon és írni kezdtem.
- Lesznek még dalok?
- Hála Istennek, nem apadt el az ihlet. Negyven szöveg van már a szívemből, az életemből, lesznek zenék is. Kettőt feltettem az internetre, van, aki ismeretlenül gratulált hozzá.
- Azon már gondolkodtál, hogy meddig csinálod a vőfélyeskedést?
– Ameddig járni birok és tisztelettel el tudom látni a feladatot. Tudod, én ilyennek születtem, ki vagyok magammal békülve. Amikor évekkel később a nyakadba borulnak az utcán, bizony mindig eszembe jut, ezért érdemes csinálni…
Jáger Levente
