Lételeme az éneklés

Sport és ének

- Az iskolában már az énekesi pályára készültél?

- A sport nagyobb részét töltötte ki az életemnek. Szerettem kézilabdázni, profi szinten űztem. A Szűts József Általános Iskolában, ahol tanultam, kötelező volt a kóruséneklés. Szólóban nem vállaltam, hogy kiállok közönség elé.

- Minek a hatására következett be a változás?

- Dr. Kovács M. Gábor operaénekes biztatására. Énekelt egy áriát az osztálytalálkozónkon és akkor én is bevallottam, hogy szeretem a klasszikus műfajt. Énekelni viszont továbbra is csak otthon volt merszem.

- Ő nyitotta ki a kapukat előtted?

- Igen. Meghallgatott, skáláztatott a zeneiskolában. Vannayné Emőke néni át is rohant a termünkbe, hogy kié ez a gyönyörű hang. Onnantól kezdve indult el a közös munka Gáborral és Garamvölgyi Attilával, a korrepetitorommal. Miután ők Pestre költöztek, jelentkeztem Szécsi Edit tanárnőhöz a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karára. Sikerült a felvételim, 1999-et írtunk akkor. Négy évvel később kezembe vehettem a diplomámat.

Figyelem és igényesség

- Mit kaptál az egyetemtől?

- Kitartást. Megtanított arra, hogy legyek igényes mind a munkámban, mind az előadóművészetben. Továbbá arra is, hogy legyek felelősségteljes a tanári és az énekesi pályámon.

- Egy teljesen más területről, a kereskedelmi ágazatból érkeztél a művészi pályára.

- Igen. Az iskolát az akkori munkahelyem, a Coop-Halas Zrt. mellett végeztem, ahol műszakvezető-helyettes voltam. A 2003/2004-es tanévben már a Szűtsben dolgoztam énektanárként, mellette órákat adtam a zeneiskolában és felléptem rendezvényeken.

- Mikor volt az első önálló koncerted?

- Az 2003-ban a diplomakoncertem volt. Elképesztő koncentrációt és energiát igényelt részemről. Oda kell figyelni az énektechnikára, a színpadi mozgásra, a hiteles produkcióra. Mindennek együtt kell lennie, ráadásul olyan hatást kiváltva, mintha egyszerű volna, mindenki képes lenne rá. Ha viszont az énekes szenved, mindenki szenvedni fog.

- Volt izgalom a köbön?

- Igen. Úgy éreztem, hogy még sokat kellene tanulnom. Így is tettem, de nem iskolai kereteken belül, hanem kurzusokon. Közülük Sass Sylviáét emelném ki.

Saját érzéseit tolmácsolja

- Hogyan teszed személyessé az előadást?

- Egy-egy zenemű kapcsán vannak saját érzések. Mindenkinek mást jelent egy-egy zenei alkotás, ettől lesz egyéni egy-egy produkció. Szerintem a lényem meg kell, hogy mutatkozzon. Nem mindegy, hogy működnek energiák és energiák emberek között. Az élő zene különleges. Nagyon jelen kell lenni, és ha ez megvan – egyéni töltettel -, csodát tud adni.

- Milyen volt az elmúlt egy évtized magánének tanárként és énekművészként?

- Viszontagságos. Egyedülálló anyukaként neveltem a két lányomat, emellett képzéseken vettem részt és tanítottam. Nyolc növendékem jutott be közép- és felsőfokú intézményekbe magánének szakon. Kiemelném a Jordanov testvéreket, Ágnest és Enikőt; Raáb Gábort; Himmer Veronikát; Daróczi Mártát; Undi Alízt. Kumich Tamást pedig az X-Faktorban ismerhette meg a nagyközönség.

Együtt a csapat

- Ott tartasz most, ahol szeretnél?

- Tanárként igen. Az idén tavasszal színpadra vitt Operódiában a nagyobb növendékeim is meg tudták mutatni magukat a kóruson belül. A színpadi játék, a közös munka összekovácsolta ezt a kis halasi csapatot. Úgy gondolom, hogy egy tanárnak meg kell tudni mutatni, amiről beszél. Ettől lesz hiteles. Szerintem nem okoztam csalódást. Énekesként nyilván vágyna az ember kicsit nagyobb babérokra. Úgy érzem, tavaly az opera énekművészi diploma megszerzésével teljesedett ki a művészi lényem. Olyan tudás birtokosa lettem, amely felelősséggel vállalható. Hangilag, gondolatilag, érzelmileg beérett. Örülnék, ha országszerte lennének olyan felkérések, amelyek kihívást jelentenek. Ennek érdekében meghallgatásokra járok.

- Az Operódiát menedzselned is kellett.

- Komoly feladatot jelentett. Nem egyszerű mindenre odafigyelni, de sokat segítettek a kollégák. A Duna Televízió is érdeklődéssel figyelte a megmozdulásunkat, behívtak élő adásba a premier napján. Morvai Noémi szerkesztővel azóta is jó kapcsolatban vagyunk. Lételemem az éneklés. A nehézségeket leküzdve minden bennünket szolgált abban, hogy a produkció megvalósulhasson. Támogatást kaptunk Balogh Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől és a város is segített.

Vizsgázik tanár és diák

- Újra vállalnád egy nagyszabású produkció bemutatóját? Nekifognál?

- Volt arról szó, hogy színpadra viszünk egy operadrámát, de miután Baján is szükség van rám óraadóként, ez időben tolódik. Tanári tervem, hogy három növendéket szeretnék elvinni a VIII. Ádám Jenő Dalversenyre. Kettőt Kiskunhalasról, egyet Bajáról. Szeretném őket méltóképpen felkészíteni, mert a megméretéseken a tanár is vizsgázik, nem csak a diák.

- Eddig számos elismerésben részesültél.

- Megyei szinten megkaptam a Pro Educatione szakmai díjat és a közgyűlés elnökének kitüntető elismerését, amit a lányom vett át, mert Baján, a Liszt Ferenc Dalversenyen énekeltem, ahol harmadik helyezést értem el. Kiskunhalas városától is kaptam pedagógiai elismeréseket.

A hatás a lényeg

- Valamelyest a pedagógiai munkához tartozik az is, hogy újabban zsűrizel. Találkozni lehetett veled a halasi művészeti iskola zene világnapi és a Halas Televízió ötödik karaoke versenyén is.

- Nagyon élveztem, izgalommal vártam. Ilyenkor nagyon próbál az ember segíteni, mert tudom, hogy stresszhelyzet van. Egy mosoly, egy bólintás sokat jelent a versenyzőnek. Nem éreztem azt, hogy szigorú lennék.

- Melyik jelentett nagyobb kihívást?

- A könnyűzene az, amiben én kevésbé vagyok otthon. Inkább úgy fogalmaznék: figyelni kell a különbségekre. Az a lényeg, hogy legyen jó a zene! Mindegy, hogy melyik műfajba tartozik. Minden jó, ami szól hozzánk, mond valamit. Amitől valami mozdul: kiráz a hideg, libabőrös leszek. A zene hasson, ez a lényeg! Ha jó a zene, akkor el tud jutni az ember lelkéig.

- Milyen feladatok várnak?

- Fellépek a kisebbik lányom szalagavatóján Mozart: Csillagok aranya című musicalrészletével. Nagyon aktuális ez a dal. Arról is szól, hogyan engedjük okosan szabad útjukra a szeretteinket. Senkit sem lehet burokban tartani. A világ bonyolult. Hagyni kell, hogy elkövessék a saját hibáikat, de mindig a gyerekek mellett kell állni. Közeledik az év vége, hamarosan jönnek az ünnepi karácsonyi koncertek, már azokra is készülök.

Szöveg: Pál László