A hét arca
...mertünk nagyot álmodni!
Már a gyermekkora meghatározó volt számára, a szüleitől megkapta azt a segítséget, biztos hátteret, ami ahhoz kellett, hogy nyugodtan tanulhasson. Aztán amikor szakmát szerzett, majd érettségire készült, a Bibó István Gimnáziumban olyan pluszt kapott, amely számára megnyitotta az egyetemhez vezető utat. Már mesterképzésre jár, és barátnőjével egyesületet alapított azért, hogy a cigány származású gyerekekkel, fiatalokkal ápolják a saját kultúrájukat. Bakóczai Ildikó mert nagyot álmodni.
- Volt gyermekkori álmod arról, hogy ha nagy leszel, mit szeretnél csinálni?
- Gyermekkoromnak volt egy szakasza, amikor meg voltam arról győződve, hogy orvos szeretnék lenni, de ez az álom hamar tovaszállt. Az ügyvédi szerepkör sem állt tőlem távol, körülbelül tíz éves koromig tartott. De ami mindig is foglalkoztatott az a tanulás és tanítás, de igazából ez a tevékenység csak az egyetemi évek alatt tudatosodott bennem.
- Nehéz vagy könnyű gyermekkorod volt?
- Szerencsésnek mondhatom magam, mert szép, nyugodt és boldog gyermekkorom volt, amit szüleimnek és nagyszüleimnek köszönhetek. Szüleim mindig arra törekedtek, hogy a bátyámmal semmiben sem szenvedjünk hiányt, és ezt a támogatást a mai napig megkapjuk tőlük az odafigyelésük és szeretetük mellett.
- Voltak példaképeid?
- Mint minden embernek általában vannak példaképei. Akik mindig pozitív hatással voltak és lesznek életem során, az édesapám és édesanyám. Édesapámtól már egészen kis koromtól mindig mindent megkérdezhettem, és ő mindig a legjobb belátása szerint adott és ad a mai napig tanácsot. Mindenki életében fontos, hogy legyen egy olyan ember, akire bármikor, bármiben számíthat.
- Szüleid miben segítettek neked?
- Édesanyámtól a kitartást és szorgalmat tanultam meg, ő az, aki mindig azt tanácsolja soha ne adjam fel, és minden áron érjem el a céljaimat. És van egy harmadik személy, akire méltán felnézek, és első mentoromnak tekintek, Veszelszkiné Huszárik Ildikó volt gimnáziumi magyar tanárnőm. Neki köszönhetem azt, hogy megerősítette identitástudatomat és önbizalmamat. Rámutatott arra, hogy cigány származásom ellenére ugyanolyan tanulmányi sikereket érhetek el, mint bárki más. És ezt a tudást nem veheti el senki.
- Milyen tanuló voltál, melyik iskolába jártál?- Szinte mindig átlagos eredménnyel zártam a tanulmányaimat, de a tanuláshoz való pozitív hozzáállásomnak köszönhetően, tanáraimtól mindig megkaptam a maximális segítséget, támogatást bármiről is volt szó. Általános Iskolai tanulmányaimat a Szűts József Általános Iskolában kezdtem, majd a Garbai Sándor Szakképzőben folytattam, ahol női ruhakészítő szakmát szereztem. A következő tanulmányi állomás a Bibó István Gimnázium, ahol 2006-ban érettségiztem esti tagozaton.
- Mikor döntötted el, hogy te mindenképpen tovább akarsz tanulni?
- A gimnáziumi évek meghatározóak voltak számomra, egy teljesen más látásmódot, és nagyszerű pedagógusokat ismerhettem meg. Többek között nekik köszönhetem azt, hogy mertem nyitni az egyetem világa felé.
- Melyik egyetemre jártál?
- Az érettségit követő két év elteltével a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára felvételiztem, és 2011-ben megszereztem romológus bölcsész diplomámat. Pécsi mentortanáraim biztatására jelentkeztem az egyetem tanár mester képzésére, romológiatanár – pedagógiatanár szakon. Reményeim szerint idén nyáron megszerzem a mester fokozatot is.
- Diplomásként rögtön el tudtál helyezkedni?
- Az első diploma megszerzése után fél évre találtam munkát a Kiskunhalasi Felsővárosi Általános Iskolában, mint pedagógiai asszisztens. Közel négy évig dolgoztam az iskolában. Nagyon szerettem itt dolgozni nem csak a gyerekek miatt, hanem mert sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a pedagógus kollégákkal is.
- Most mit csinálsz, mi a munkád?
- Jelenleg egy egyesületnél adminisztrációs feladatokat látok el, és emellett a saját egyesületünknél az ügyvezetői posztot is betöltöm. És természetesen folytatom az egyetemi tanulmányaimat.
- Tavaly megalakítottátok a Virágzó Tehetség Művészeti Egyesületet. Mi volt a cél?
- Röviden úgy fogalmaznék; „két barátnő mert egy nagyot álmodni”. A legjobb barátnőmmel, Kéri Robinnével úgy gondoltuk nem csak egy adott iskola keretein belül lehet olyan cigány származású gyerekekkel foglalkozni, akik ápolni szeretnék kultúrájukat, hagyományaikat, hanem olyan gyerekekkel és fiatal felnőttekkel is, akik különböző iskolarendszerben tanulnak, ill. akik már nem tanulnak.
- Csak a tánc a fő profilja az civil szervezeteteknek?
- A fő célunk az az, hogy létrehozzunk egy olyan művészeti alkotóműhelyt, ahol fiataljaink nem csak a cigány hagyományőrző táncot és zenét tudják megmutatni, hanem prózai oldalukat is. Próbálunk nagy hangsúlyt fektetni a színjátszás területére is, hiszen nem csak a zene és a tánc által tudjuk megismertetni kultúránkat, hanem például egy jól megírt mesén keresztül is.
- Milyen sikereitek vannak?
Az első hivatalos verseny jellegű fellépésünk február 6-án volt Kiskunhalason, a Bács-Kiskun Megyei Cigány Önkormányzat szervezésében cigány hagyományőrző fesztivál néven, ahol első helyezést ért el nem csak a húszfős tánccsoportunk, de a zenekar kategóriában is első helyezést sikerült megszerezni. Korábban is volt alkalmuk bemutatkozni fiataljainknak, a 2015 évi szüreti napokon egy saját szerzésű mesével, mely énekkel és tánccal volt fűszerezve. A siker itt sem maradt el.
- Mit csinálsz, amikor szabadidőd van?
- Minden szabadidőmben az egyesületünkkel foglalkozom. Megszervezni a próbákat, dokumentálni minden eseményt, és mindig valami újdonsággal készülni a következő megmérettetésre vagy bemutatkozásra. Most is ezen dolgozunk.
Jáger Levente
Fotók: Pozsgai Ákos
