A hét verse
Miért szeretem...? - Kalmár Zsuzsa
Ezen a héten Kalmár Zsuzsa, a Szabadkai Népszínház művésze mondja el, miért szereti az alábbi költeményt.
Kosztolányi Dezső: Már megtanultam
Már megtanultam nem beszélni,
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.
Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.
Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.
Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.
egy ágyba hálni a közönnyel,
dermedten, élet nélkül élni,
nevetni két szemembe könnyel.
Tudok köszönni ostobáknak,
bókolni is, őrjöngve dúltan,
hajrázni, ha fejemre hágnak.
Az életet én megtanultam.
Csak oly unott ne volna minden,
a jó, a rossz, amit a sors hoz.
Ennen-sebem is úgy tekintem,
akár egy esetét az orvos.
Mindazt, mi fáj és van, megértem.
Nekem jutalmat hát ki adhat?
Nem zöld kölyök vagyok. Megértem:
Halál, fogadj el a fiadnak.
- Ezt a verset több szempontból aktuálisnak vélem. Úgy gondolom, kezd elhatalmasodni a politikai nyomás. Ilyen körülmények között, ha az ember nem is adja fel, de sokak fejében megfordul. Azt az életkort jeleníti meg a költő, amikor az ember már nem fiatal, és még nem is öreg. Kiforrott véleménye van a dolgokról. Úgy érzi, bizonyos tudás birtokában van, de fejet kell hajtania a tőle tudásban kevesebbet érők előtt is. Kosztolányi Dezső ezt öntötte versbe szépen, művészi formában, nyelvileg kifogástalanul.
Pál László rovata