Miért szeretem...? - Klász Gabriella
Ezen a héten Klász Gabriella, a Líra boltvezetője mondja el, mi köti szívét az alábbi költeményhez.
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van újra
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem.
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
- Ezzel a verssel általános iskolai tanulmányaim során találkoztam először. Már akkor magával ragadott.
A romantika, realitás, meghittség és a nyugalom jellemzi. Az ősz szépségét, valóságos leírását tárja elénk, ezért is kedvenc évszakom. Nincs is jobb ilyenkor leülni egy dombtetőre, s kicsit kizárni a világ zaját. S gyönyörködni a táj szépségében.
Ajánlom, mindenkinek a mai rohanó világban..
Pál László rovata
