A hét verse
Miért szeretem...? - Lengyel Tibor
Ezen a héten Lengyel Tibor pincér, zenész mondja el, miért választotta az alábbi előbeszélő költeményt.
Arany János - Toldi
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.
...
Senki sem állhatott ellent haragjának,
De ingét is odaadta barátjának,
S ha nem ellenkedett senki az országgal,
Örömest tanyázott a víg cimborákkal.
Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket,
Nem az örökségen civódó gyermeket:
De, kivel nem ér föl egész világ ökre,
Dicső híre-neve fennmaradt örökre. "
- Emlékszem az általános iskolai éveimre, mikor átvettük a művet. Ki ne akart volna a mi korunkban egy ilyen erőteljes katonaemberré válni? Bár Miklós nemesi családból származik, mégis béreslegényként kell dolgoznia, s több ízben tanúbizonyságot tesz emberfeletti erejéről (mikor fél kézzel felemel egy hatalmas farudat, vagy mikor a malomkövet a katonák közé hajítja). Azt hiszem, ha szimbolikusan is, de a Toldi útjába kerülő akadályok a mindennapi ember problémáit is szemléltetik. Ő sikeresen győzedelmeskedik, így számtalan ember példaképévé válhat(na)...
Végül pedig kinek ne lenne ismerős az alábbi verskezdet?
"Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta; ..."
Pál László rovata
