Miért szeretem...? - Mongyi Marianna

Nemcsak folyók felett magasan ívelő,
Utat biztosító építmény, szerkezet:
Híd a simára gyalult baráti szó is,
Simogató, nyílt, meleg tekintet,
Türelemmel vemhes megértő várakozás,
Kéz, mely törölni kész, fájó könnyeket,
Levegőt tisztító vihar,
S indulat, mely rosszat elűzni akar.

Híd a megbocsátás, híd az elengedés,
Sebeket gyógyító boldog nevetés?
Akarni a szépet, tenni a jót,
Értelemmel sokszor fel sem foghatót…
De mindig másokért, mások érdekében
Csonkig elégni gyertyaként fehéren.

Erős két karja lélektől lélekig vezet,
S pirosan virágzik, a neve: szeretet.

- Venyercsán László versét egyik kolléganőmtől kaptam civil szervezetünk, a Zöld-híd Halasi Környezetvédők Egyesülete megalakulásakor. Az induláshoz egy, a tevékenységünkhöz illő, arra jellemző, az eszmeiségünket kifejező hitvallást kerestem. Megérintett az üzenete. Hálás vagyok neki, mert úgy érzem, igazán megfelelő verssel ajándékozott meg.

Segít ráhangolódni a magyar irodalom csodás alkotásaira. Mindegyiket jó érzés újra és újra olvasni, hallgatni. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek, Reményik Sándor: Akarom, Tóth Árpád Lélektől lélekig, Wass Albert: Üzenet haza, József Attila: Karácsony és a Lyra együttes által megzenésített, Lennék én folyóvíz című művekre gondolok, amelyek összecsengenek az általam választott verssel.

Venyercsán László verse nekem személy szerint azért tetszik, mert a szeretet erejét közvetíti, mely a mai világban oly ritka összefogás megvalósítását segíti. Tapasztalataim szerint egyre nagyobb szükség van arra, hogy gyerekek és felnőttek szeretetben, megértésben, türelemben éljenek együtt. Mindig jó olyan pozitív üzenetű gondolatokat olvasni, melyek erősítik a lelkünket. Segítenek egymás támogatásában. Nincs más út csak a szeretet!

Lejegyezte: Pál László