Miért szeretem...? - Németh Tímea
A 2016-os esztendő első napján Németh Tímea védőnő mondja el, miért áll közel szívéhez az alábbi költemény.
VÁRNAI ZSENI: FIAM
Édesen alszol dajkáló ölemben,
harmatos arcú, drága magzatom,
körülragyog a napnak glóriája
s lágy pihegésed lesem, hallgatom.
Elnézlek hosszan, könnybeborult szemmel
és, ahogy nézlek, megnő a szívem,
érzem, a karom végtelenre tárul
s egész világ a keblemen pihen.
Egész világot táplál az én vérem,
ha kicsiny ajkad mellemre tapad,
lelkemmel egy világot csókolok,
ha téged, fiam, megcsókoltalak.
Hogyha enyhítem a te szenvedésed,
ha könnyeidet fölszáríthatom,
minden szenvedők bánatát enyhítem,
minden szenvedők sebeit gondozom.
Mi bennem örök, az mind benned lángol,
nem élek másként csak teáltalad,
ó, mindent odaadtam a világnak,
amikor, fiam, téged adtalak!
Olyan vagyok e boldog anyasággal,
mint föld, mikor virágok nyílnak rajta,
mikor szívének illatát és mézét
s gyümölcseit az embereknek adja.
- Mintha a létezésemhez szorosan kapcsolódna a vers, mindig segített kifejeznem, megértenem az adott élethelyzetemet. Korábban sokat szavaltam kedvenc verseimet másoknak, ma már csak magamban őrzöm a sorokat, és mint igaz barátokat a bajban, örömben hívom segítségül őket. A nagy kedvencek ott élnek bennem.
Életem különleges időszakát élem, néhány év várakozás után FIAM született, ezért a versválasztás. Szilárd létezése óta az idő, a tér és a szeretet más értelmet kapott. Mintha minden végtelen lenne, nincs múlt, jövő csak a megélt boldog pillanat. Nekem most nem számít, hogy tél van, fénytől sugárzó, örökké virágzó, illatos, gyümölcsökkel teli kert a szívem, ahova sok mindenki belefér. Köszönöm, hogy megoszthatom az anyaság bennem megélt csodáját Veletek. A 2015-ös év a mi családunkban mindig emlékezetes marad.
Pál László rovata
