Miért szeretem...? - Rostás László
Ezúttal Rostás László, a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke mondja el, mi érintette meg az alábbi költeményben.
tölgykerités, barakk oly lebegő, felszívja az este.
Rabságunk keretét elereszti a lassu tekintet
és csak az ész, csak az ész, az tudja, a drót feszülését.
Látod-e drága, a képzelet itt, az is így szabadul csak,
megtöretett testünket az álom, a szép szabadító
oldja fel és a fogolytábor hazaindul ilyenkor.
Rongyosan és kopaszon, horkolva repülnek a foglyok,
Szerbia vak tetejéről búvó otthoni tájra.
Búvó otthoni táj! Ó, megvan-e még az az otthon?
Bomba sem érte talán? s van, mint amikor bevonultunk?
És aki jobbra nyöszörg, aki balra hever, hazatér-e?
Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?
Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron;
zseblámpát, könyvet, mindent elvettek a Lager
őrei s posta se jön, köd száll le csupán barakunkra.
Rémhirek és férgek közt él itt francia, lengyel,
hangos olasz, szakadár szerb, méla zsidó a hegyekben,
szétdarabolt lázas test s mégis egy életet itt, –
jóhírt vár, szép asszonyi szót, szabad emberi sorsot,
s várja a véget, a sűrü homályba bukót, a csodákat.
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák
ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már.
Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság
és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra
rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek,
s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya
lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben.
Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok,
horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már
ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren,
féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod
íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert
nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár.
- Tizenévesen találkoztam a verssel, de mondanivalóját fiatal felnőttként értettem meg igazán. Indultam szavalóversenyeken, és amikor lehetett szabadon választani, én ezt mondtam. Bevallom, megkönnyeztem, amikor szavaltam. Fiatalemberként olvastam a holokausztról és Radnóti Miklós ebbe a költeményébe megrendítően belesűríti a megpróbáltatásait. A szöges drót képi megjelenítésével utal a leküzdhetetlennek tűnő akadályokra. Mélyen megérintett, ahogy fájdalmába beleszövi a kedveséhez írt sorait, levelét. Az utolsó mondata is az ebben a fájdalmas helyzetben, hogy csak rá, a csókjára tud gondolni. Szerintem Radnóti Miklós tudja a leghitelesebben közvetíteni, hogy milyen is volt egy láger. Latinovits Zoltán előadásában bakelitlemezen is őrzöm ezt a verset. Ady Endre: Őrizem a szemed című költeményét pedig élőben is volt szerencsém hallani a színészlegendától.
Pál László rovata
