Miért szeretem...? - Szabó Máté
Ezen a héten Szabó Máté színművész, a Kiskunhalason debütáló Goodbye Charlie című előadás férfi főszereplője mondja el, miért áll szívéhez közel az alábbi költemény.
Ady Endre: Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
- Egy esküvőn mondtam el, mégpedig a bátyámékén. Érdekes színezetet, kis pikáns ízt kapott, mert bár utcalányokról is van szó, egy kicsit így a piszkosságáról az egész életnek, a menyasszonyi létnek, de közben meg olyan fennköltséggel, olyan szép harmóniával van körbeírva az egész téma – maga a menyasszony és maga az esküvő -, hogy hullottak a könnyek a vers végére. Hála Istennek, nem az én szememből, hanem az egybegyűltekéből, úgyhogy meghatóra sikerült. Szerintem nagyon ambivalens, talán ezt lehet mondani róla. Amennyire szép, annyira érzi mögötte az ember az élet igazságait. Persze egy esküvőn nem ezzel kell foglalkozni, de mégiscsak egy kicsit realistább maradt a helyzet attól, hogy egy kis kosz is belekerült a sok szépség mellé.
Pál László rovata
Fotó: Anda Péter
