Miért szeretem...? - Zöldi Nikolett
Ezen a héten Zöldi Nikolett, a Szeretlek Caroline! című világtörténelmi musical kiskunhalasi szerzője, főszereplője mondja el, miért választotta az alábbi költeményt.
Reményik Sándor: Öröktűz
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább,
És gondozd híven.
Egy lángot adok, - én is kaptam azt
Messziről, mint egy mennyei vigaszt,
Egy lángot, amely forraszt s összefűz,
Én jártam Vesta ledőlt templomában,
Az örök-égő lángot ott találtam,
S a lelkem lett a fehér Vesta-szűz.
Földindulás volt, megindult a hegy,
És eltemette a kis templomot,
De a lángot nem bírta eltemetni,
Én égve leltem ott;
És hozzá imádkoztam s benne hittem
S mint a lovag a Szent Sírról a gyertyát.
Én égve hazavittem.
Azóta szívem mélyén ég, ragyog
A viharfújta, széllengette láng,
És el nem oltják semmi viharok.
Egy lángot adok, ápold, add tovább;
Csillaggal álmodik az éjszaka,
És lidércfénnyel álmodik a láp,
És öröktűzzel álmodik a szívem.
Egy lángot adok, ápold, add tovább
És gondozd híven...
A mai világban az emberek nagy része elkerülhetetlenül kiég, néha nem lelkesíti őket semmi. Ilyenkor nincsenek álmaik, nem tartanak sehová. Azoknak, akik a szürke hétköznapokban tengődnek, én is szeretnék lángot adni. Szeretném, ha észrevennék az álmaikat, és tudnának érte tenni valamit. Amikor elolvasom ezt a verset, elhiszem, hogy az ember, érezze magát bármilyen aprónak és jelentéktelennek, hegyeket képes megmozgatni. Én meg vagyok győződve arról, hogy mindannyiunkban élnie kell egy örök tűznek, amely még a leghatalmasabb viharban sem alszik ki. Táplálja azt bármi, a tiszta tűz ha bennünk lobog, az égig emel.
Pál László rovata
