(►) A Kurucról egészen Pestig szállt Nafta rapje
Kovács Nataniel vagy ahogyan zenész körökben ismerik, Nafta Kiskunhalason kezdte bontogatni szárnyait rapkarrierje elején. Nemrégiben sikeresen szerepelt a Budapest Open Mic tehetségkutató versenyen, így vélhetően ezután még többekhez eljutnak majd saját dalai. Gyermekkora kedvenc helyszínén beszélgettünk vele minderről.
- Itt állunk a Kuruc vitézek terén, a helyszínt Te választottad. De miért éppen ezt?
- Tulajdonképpen innen indult minden. A Kuruc vitézek tere 12-ben lakom, ide születtem, édesanyám és édesapám is itt, a Kurucon nőtt fel, minden ide köt engem. Itt ismertem meg az összes barátomat, a zenélést is itt kezdtük el, rappelni is itt rappeltem életemben először. Persze mára már kicsit alábbhagyott a hangulat, nincs annyi pörgés, mint régebben, de azért a hely át tudja még napjainkban is adni azt a feelinget, amit a mi kultúránknak adott anno.
- A zene szeretetét szüleidtől örökölted? Miért éppen a rap felé terelt téged az élet?
- Ha jól emlékszem, egy Sub Bass Monster CD-vel kezdődött minden, amit egy ismert gabonapehelyhez adtak ajándékként, még gyerekkoromban. A Nincs nő, nincs sírás című dal is rajta volt, meg még pár jó kis nóta, és ez a korong indított el engem ezen az úton. Édesapám inkább a rockot hallgatta, de nekünk a telepen, a haverokkal a rap volt a best. Úgy is öltözködtünk, mint a példaképeink, felhúztuk a faterjaink bő pólóit, baseball sapka volt a fejünkön, nagyon beleéltük magunkat a dologba. Úgy nézhettünk ki, mint valami hajótöröttek. (nevet)
- Mikor érezted azt, hogy már nem csak hallgatni, hanem előadni is szeretnéd a rapet?
- Rögtön, az első pillanatban. Tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Más nem is érdekelt. A baráti társaságban mindenkinek volt valami hülyesége. Aki az autókat imádta, nagykorában is kocsikkal akart foglalkozni, a másik srác verekedni szeretetett, ő pankrátor karriert álmodott meg magának. Én pedig azt éreztem, az én utam, a rapzene lesz. Édesanyáméktól megkaptam életem első walkmanjét, állandóan arról hallgattam a zenei alapokat, és végig az járt a fejemben, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom.
- Teltek az évek, az idei esztendő pedig meghozta, amire vágytál. Sikerrel szerepeltél a Budapest Open Mic tehetségkutatóban. Miért vágtál bele?
- Otthon ültünk a srácokkal, böngészgettünk a neten, és egyszer csak megláttuk, hogy indul egy tehetségkutató rappereknek, aminek a keretében még Ganxsta Zolee bácsival is lehet egyet pacsizni, meg legurítani egy sört. Több se kellett, jelentkeztem, aztán már csak azt vettem észre, hogy ott vagyok a versenyzők között. Igaz, hogy ez egy tehetségkutató volt, de sokkal többet adott mindannyiunknak attól, minthogy csak megmutathattuk magunkat, meg a dalainkat. Barátokat, ismerősöket, lelkeket találtunk egymás személyében. Azért volt jó abban a közegben lenni, mert ezek a srácok ugyanúgy éltek, ugyanazzal teltek a napjaik, mint nekem. Egy nagyon nagy feltöltődés volt számomra ez az egész.
- Hogy sikerült számodra a verseny?
- Nem jutottam el a döntőig, sajnos hamarabb véget ért számomra a folyamat, de egyáltalán nem keseredtem el. Sőt, csomó új ajtót nyitott meg előttem a Budapest Open Mic. Büszke vagyok arra, hogy felkértek, legyek én a műsorvezetője a döntőnek. Örömmel elvállaltam, és szerencsére nagyon jól sikerült az egész. A versenyt Lekvárherceg nyerte meg, teljesen megérdemelten. Nagyon vágyott a fődíjra, meg erre a miliőre, ami a győzelemmel jár.
- Mit kaptál ettől az egész műsortól, a mentoroktól, a versenytársaktól?
- Szerintem mindenki nevében mondhatom, mi úgy mentünk oda, hogy majd rappelünk egy jót, megismerkedünk pár laza arccal, megnézzük, ki mit tud, aztán ennyi. De ehelyett olyan őszinte barátságok szövődtek, olyan kapcsolatok épültek ki az együtt töltött idő alatt, ami hosszútávon mindenkinek sokat fog jelenteni. Én magam is megismertem pár figurát, akik eléggé belopták magukat a szívembe. Mindenképpen kiemelném Süveg Márkot, művésznevén Saiidot, akivel napi szinten konzultálunk azóta is. Rajta vagyunk a témán, csomó tervünk van.
- A döntőben műsorvezető voltál. Lehet, hogy ezzel újabb ajtók nyíltak meg előtted?
- Imádnám. Abszolút benne lennék ilyen munkákban is. A szinkronszínészet is érdekelne. A művészet mindig is közel állt hozzám, hisz annak idején itt, Kiskunhalason is ezt tanultam középiskolás koromban, szerepeltem is pár előadásban. Úgyhogy ha ilyen jellegű felkérést kapnék, biztosan nem utasítanám vissza.
koncertfotók: SUBKULT Production
