Péter, a brazil konzul
A hét arca

Péter, a brazil konzul

Már gyermekkorában órákig tanulmányozta a szoba falára festett térképeket, aztán 16 éves korában elhatározta, hogy a nemzetközi kapcsolatokkal kíván foglalkozni. Az álmai valóra váltak. Brazíliában lett konzul, majd a szamba országának fővárosában lett külgazdasággal foglalkozó diplomata. Nagyot dobbant a szíve akkor, amikor egy beszélgetés alkalmával valaki a halasi csipkeházat emlegetette. Sutyinszki Péter azt mondja, Kiskunhalas az ő igazi otthona.

 

- Már kisgyermekként jó diplomáciai érzéked volt?

- Ez egy olyan készség, amit élete végéig tanul az ember. Különösen ebben a gyakran változó közegben, ahol nap mint nap új kihívásokkal kell megbirkózni. De egy biztos: már egészen kis gyerekként is érdekelt a modern történelem, a külpolitika, és izgalommal figyeltem a világ nagy eseményeit. Amikor pedig nagypapám jött meglátogatni minket az Egyesült Államokból, illetve időnként érkeztek számomra ismeretlen rokonok Németországból, éreztem, hogy ezek a dolgok milyen közvetlen hatással lehetnek mindennapi életünkre. Órákig képes voltam tanulmányozni a különböző térképeket – főként azt az Európát ábrázolót, amelyet apa festett halasi otthonunk nappalijának falára.

- Tényleg, mi szerettél volna lenni?

Sokáig nem gondolkodtam ezen, de 16 éves koromban elhatároztam, hogy valamilyen formában nemzetközi kapcsolatokkal szeretnék foglalkozni. Attól fogva tudatosan készültem a továbbtanulásra.

- Hogy emlékszel vissza a bibós évekre?

- Csak pozitívumokat tudnék említeni, csupa kellemes emlék fűz a gimnáziumi évekhez. Több volt tanáromra jó szívvel gondolok vissza, és néhányuknak jelentős szerepe volt abban, hogy ott tanulhattam tovább, ahol terveztem. Kevés olyan Halashoz hasonló méretű város van az országban, amelyik ilyen modern és színvonalas képzést nyújtó intézménnyel rendelkezik.

- Határozott elképzelésed volt a továbbtanulásról?

- Abszolút. De nem volt egyszerű, mivel éppen akkor változott meg gyökeresen a felvételi eljárás. Centire kiszámoltam az érettségi előtt két évvel, hogyan szerezhetem meg az akkori maximális felvételi pontszámot (emelt szintű érettségi és nyelvvizsgák révén), ami az általam választott szakhoz akkoriban szükséges volt. Attól kezdve mindent ennek rendeltem alá, és szerencsére sikerült is.

- Jártál a Corvinus Egyetemre és úgy tudom, hogy külföldön is tanultál.

- A Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok alap- és mesterszakán végeztem, illetve a ma már Nemzeti Közszolgálati Egyetem néven futó intézményben is szereztem egy mesterdiplomát. 2010-ben pedig fél évig Lisszabonban tanultam – a mediterrán időjárás és a tengerpart mellett ekkor már a portugál nyelv csiszolása volt a fő szempont a város kiválasztásánál. Telitalálatnak bizonyult.

- Mikor dőlt az el, hogy a diplomácia lesz a te műfajod?

- A gimnáziumi évek alatt mindez hiú ábrándnak tűnt, de még az egyetem idején is szimpla vágyálomnak. Sokszor hallottam olyan véleményeket, hogy nem érdemes túl sok energiát belefektetni, mert úgyis csak keveseknek adatik meg ez a lehetőség. De mindezek ellenére, vagy talán éppen ezek hatására, az évek múlásával egyre inkább éreztem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

- Milyen állomásai voltak ennek?

- Az egyetemi szakirányú képzés mellett a specializálódás és az érdeklődési területemnek megfelelő idegen nyelvi ismeretek (esetemben az angol, a spanyol és a portugál) jelentették az alapot. Felsőfokú tanulmányaim végén a Magyar Közigazgatási Ösztöndíj Program keretében kerültem az államigazgatásba. A hazai minisztériumi időszak mellett az ösztöndíjnak része volt egy külföldi programszakasz is, amelyet a brazíliavárosi magyar nagykövetségen tölthettem. Egy sikeres pályázatot és szakmai felkészülést követően 2013 júniusában kerültem konzulként Brazíliába, először Sao Paulóba, ahol akkoriban a nagykövetség konzuli irodája működött.

- Most ismét Brazíliavárosban vagy, pontosan mi a feladatod?

- Bő egy éve külgazdasági ügyekkel foglalkozó diplomataként dolgozom Magyarország Brazíliavárosi Nagykövetségén. A fő feladatom itt a magyar-brazil külkereskedelmi ügyek és befektetések támogatása. Brazília egyre fontosabb világgazdasági és világpolitikai szereplő, és jelentős számú magyar leszármazott otthona is, így földrajzi távolsága ellenére is kiemelt figyelmet érdemel.

- 2014-ben, a foci VB alatt a közszolgálati médiában többször lehetett hallani téged. Hogy kértek fel erre a feladatra?

- A foci VB óriási esemény volt Brazíliában, és mivel magam is a labdarúgás rajongója vagyok, a közmédia megkeresésekor adta magát a lehetőség, hogy egy-egy alkalommal helyzetjelentést nyújtsak az események helyi hátteréről illetve az itteni hangulatról. A brazil sztereotípiák közül nem meglepő módon engem egyébként is a foci fogott meg leginkább, aminek köszönhetően szintén sokat tanultam az országról.

- Idén olimpia lesz. Mennyire jelent ez neked több munkát?

Az olimpiai előkészületek folyamatosan zajlanak, egyelőre még formálódik, hogy pontosan milyen feladatok várnak rám. Biztos, hogy nagyon sok teendőnk lesz, de reméljük, hogy nem az esetlegesen fellépő problémák miatt. Rio de Janeiro az olimpia kezdetéig minden igyekezete ellenére is csak mérsékelni tudja meglévő problémáit (bűnözés, infrastruktúra, közlekedés, egészségügyi aggodalmak), úgyhogy fel kell készülni kellemetlenségek előfordulására, de nem szabad, hogy ez rányomja a bélyegét az eseményre, mert a város leírhatatlanul szép, és fantasztikus hangulata van.

-  Mennyire szoktad meg a brazil életstílust?

- Jelentős különbségek vannak az ország bizonyos részei között, és több nagyváros is gyökeresen eltérő életformát képvisel. Persze azért van jó néhány közös vonás, ami az emberek többségénél fellelhető, és a brazil életstílus is jellegzetes. Úgy gondolom azonban, hogy Európán és az angolszász világon kívül ez az a hely, ami a legközelebb áll ahhoz az életmódhoz és azokhoz az értékekhez, amit odahaza megszoktunk. Rengeteg minden hiányzik Magyarországról, és néhány dolgot sosem lehet megszokni, de ezeken általában végül jókat mosolygunk a párommal, aki velem együtt jött ki otthonról. Rendkívül jól érezzük magunkat itt, bár a brazil főváros különleges közeg, nem tükrözi a brazil realitásokat, mivel az itteni életszínvonal a többi városhoz képest jóval magasabb.

- Mennyi időnként tudsz hazajönni?

- Általában évente egyszer, a hosszabb nyári szabadság alkalmával. Ilyenkor pár hét alatt egy egész évet próbálok meg bepótolni a családdal és a barátaimmal. Az idei nyár különösen sűrűnek ígérkezik, mivel a franciaországi labdarúgó EB magyar csoportmeccseire is utazunk néhányan, és a munka mellett azért az olimpián is szeretnék a helyszínen élvezni egy-egy sporteseményt és magyar sikert.
Jáger Levente

Még több cikk

Életműdíjas doktornő

Életműdíjas doktornő