A hét arca
A „kis” Szegedi
– Életemben három alkalommal éreztem azt, hogy apu büszke rám. Az egyik a nemzeti Vágtán volt, éreztem, hogy akkor boldoggá tettem – fogalmazott ifjabb Szegedi Gábor, aki édesapja legendás pusztafogatát vette át néhány esztendővel ezelőtt. A sportos fiatalember 2005. óta Norvégiában él, gyakran hazalátogat, mint megtudtuk tőle számtalan lovasélményt tudhat magáénak. Többek között egy több száz fős római lovas színházban a Ben Hurt játszó színész dublőre volt.
– Amikor apu átadta nekem a stafétabotot, egy halasi versenyen tudtam, hogy ez óriási felelőséggel jár. Akkor már évek óta Norvégiában éltem.
– Mikortól is?
– 2005. február másodikán mentem ki. Apunak köszönhetem ezt a lehetőséget. Kint is megcsináltam a legendás pusztafogatot öt lóval, nyolc lóval is. Bemutatókon inkább az ötöst lovagoltam.
– Csak a bemutatók voltak, vagy azért a lovassport más területén is kipróbáltad magad?
– Képzeld, még díjugrató versenyekre is jártam, még nyertem is. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok jó lovas van ebben a versenyágban. Show viszont kevesebb van és nekem igazán az jelent örömöt, ha látom az emberek arcán a boldogságot. Ezt pedig a fogat hátán állva láthatom igazán…
– Nekem Norvégia mint álmaim úti célja szerepel. Fjordok, modern világ – legalább is bennem így él az ország. Pontosan hol is élsz?
– Oslótól egy órányira van a kinti otthonom. Egy két kilométeres tengerpart közelében, erre szokták azt mondani, hogy festői a környék.
– Mesélted azt is, hogy foglalkozol az utánpótlás-neveléssel is.
– Büszke vagyok rá, hogy gyerekeket készíthetek fel. Pici pónikon lovagolnak, sőt van olyan show is, ahol együtt lépünk fel.
– Amikor készültem a beszélgetésre, akkor kicsit utánad néztem. A hideg Norvégia mellett azért néhány hónapot Olaszországban is eltölthettél…
– Rómában voltam. Egy ottani lovas színház bemutatta a Ben Hurt. Ezt pont úgy kell elképzelni, mint a filmet, csak egy óriási csarnokban. Lovakkal, statisztákkal, harci jelenetekkel.
– Megvolt az a legendás kocsis-jelenet is, amely a film egyik csúcspontja?
– Persze. Én játszottam Ben Hur lovas dublőrét. Négy fogattal ment ez az epizód. Óriási élmény volt, négy lipicait hajthattam.
– Beszélgetésünk apropóját most az adta, hogy hazatértél a Nemzeti Vágtára. A bemutatódat pedig ország-világ megcsodálta.
– Nekem ez volt a második „vágtám”. Talán azt tudja mindenki, hogy apu a Lázár Lovasfarm telepvezetője. Neki köszönhetem ezt a lehetőséget. Rám bízták az öt lovat, nagyon készültem.
– Ezt hogy kell érteni?
– Képzeld el, igen intenzív volt a felkészülés. Futottam, lépcsőztem, kondiztam. Bennem nagyon nagy az akarat, mindenáron jót akartam csinálni. Úgy érzem, hogy mindkét szereplésem siker volt.
– Én édesapádat úgy ismerem, hogy maximalista, ritkán mosolyodik el. Igazán akkor láttam meghatódni, amikor néhány éve átadta neked a stafétabotot. Most hogyan viszonyult a sikerhez?
– Ő saját magával szemben is mindig kritikus volt. Életemben talán háromszor láttam rajta, hogy büszke rám. A Hősök terén, a Vágta után láttam, hogy boldoggá tettem. Azt hiszem, a maximumot látta bennem és ennek én is nagyon örülök…
– Hogyan tovább?
– Vannak ajánlataim. Lovas-show műsorok szervezői kerestek, kínáltak lehetőséget. Van kedvem hozzá, meglátjuk, mit hoz a jövő.
– Nem tudom elárulhatjuk-e az olvasóknak, hogy azért neked is van egy titkos álmod…
– Igen, van (elmosolyodott). Két „sportszerelmem van”, a lovaglás és a kézilabda. Azt talán kevesebben tudják rólam, hogy utóbbiban NB II-ben is játszottam a halasi csapatban. Valahogy ezt a két sportot szeretném egy bemutatóban összehozni. Elárulhatom, jó úton haladok…
Jáger Levente
Fotó: facebook.com
