A sakkoktatás műhelymunka

- A sakkot szellemi sportként tartják számon. Pallérozza az elmét, és küzdésre tanít. Mikor kezdtél el érdeklődni e különleges „társasjáték” iránt? Kinek a hatására?

– Alsó tagozatos lehettem – annak is az elején járva – amikor megragadott, mint említed, e szellemi sport. Ám először csak a légkörét éreztem, sajátos auráját az egésznek. A kihívást akkor még nem; csak azt, hogy ez olyan valami, amivel érdemes foglalkozni. A hatásmechanizmus a legérdekesebb, pontosabban, ami elindította az egészet bennem... Nem tudom egy személyhez kötni; inkább közösséghez – amikor először próbálták tanítani a figurák nevét, a lépéseket. Megragadott. De még egyszer ismétlem, nem kifejezetten a versenysport vagy akár csak a sport része, hanem inkább a rejtett világa, amihez úgy közelítettek a felnőttek, hogy koncentráltan csendben voltak és körülültek, -álltak egy asztalt és odébb csendes vélemények alakultak, majd egy-egy jobb lépés után hangosabbak. Még mindig tisztelettel tudok gondolni azokra a régmúlt időkre, és azokra az emberekre.

Aki fókuszál…

- Az egykori játékosból mára elismert edző lettél. Hogyan és mennyi idő alatt ismerhető fel, ki lehet eredményes
játékos?

– Jólesik a titulusod, hiúságot legyezget, ám mindennapi kihívás és egyben megfelelés is; elég energiaölő és akár frusztráltságot is kiváltani képes állapot, de ezt egyrészt el kell viselni, másrészt hajtóerő: nevezetesen pótlódó vitalitás a sikerek átélésekor. Amikor tudod, a legjobb vagy: adott versenyen a tanítványaid révén, mint edző. Hogy hogyan ismerhető fel, ki is lehet eredményes játékos? Ezt egyszerűen érzed. Átsüt valahogyan a tanítvány megoldásain, válaszain, érzed a belső lényét, azt, amiről tudod, hogy na ennek a belső lénynek kialakult állapota van a sakk világához. Polgár Judit – akivel megadatott, hogy riportot készíthettem és aztán később is egyeztethettem – úgy mondaná a „ki lehet eredményes játékos” dilemmájára: aki fókuszál. Azaz, akinél látod, hogy koncentrált állapotban tud maradni adott dolog iránt, mert köze van hozzá, megérinti, számára kihívás – és nem egy napra vagy csak fellángolásszerűen.

- Milyen lehetőségei vannak a tehetségnevelésnek Kiskunhalason?

– A sakk terén van egy általános – úgymond szakköri alapozás. Ebben bárki elmélyülhet. Csoportszinten működik a dolog, míg valamely tanítvány egy versenyeredmény (és ekkor még egyszerű versenyekre kell gondolni) vagy csak pár egymás utáni pontos válasz alapján felhívja magára a figyelmet. A kiemelkedőbb teljesítmény után jön a csoportból kiemelés, emeltebb szintű, nagyrégiós, fővárosi, illetve nemzetközileg is jegyzett, úgynevezett FIDE-versenyek látogatása… és nagyon fontos mindennek hátterében az otthon végzendő műhelymunkákkal, sok-sok gyakorlással kiegészülő egyéni teljesítmény. Tehát ez egy több lábon álló rendszer, melynek rendkívül fontos eleméről, a szülői szerepvállalásról, a szülők közössége alkotta háttérről még nem is beszéltem, jóllehet alappillér. Ez utóbbi nehéz terep, mert a szülők el kell, hogy fogadják az egyszerű törvényt: nem vagyunk gépek. Van, hogy a sok befektetett munka hetekig vagy akár hónapokig nem hoz látványos eredményt. Nekem Halason megadatott, hogy olyan szülői közösséggel dolgozhatom, melyben nem munkálkodnak mögöttes erők, lemondás, Uram bocsá’ sértődöttség. A sakkban nem működik az önös érdek.

A közösség ereje

- Sok-sok versenysiker dicséri a gyerekekkel, szülőkkel való közös munkát. Melyek voltak a legkiemelkedőbbek
az elmúlt tanévben?

– Az egy jóleső dolog, hogy nem telik el versenyünk hozott érmek nélkül. Még egyszer mondom, legnagyobb sikernek e közösség fennmaradását tartom, pedig, mint minden működő közösségnél, nekünk is voltak nehéz

időszakaink, melyekre gyógyír például Tapodi Norman Lajos megyei egyéni aranyérmes helye a felmenő rendszerű diákolimpián, az országos döntőn, Miskolcon pedig ragyogó országos negyedik helyezése az ezt megelőző
év csapatbeli országos ezüstérme után. Vagy ki tudnám emelni a szegedi Meritum Egyesülettel való együttműködésünket: a hajdúböszörményi országos sakkcsapat-rapid tornán senki sem várta, de az egyesületek összecsapásából okleveles hatodik helyen zártunk úgy, hogy a kiemelt debreceni csapatot 3-1 arányban kellett ehhez legyőznünk. Ugyanezen a május eleji böszörményi versenyen a tíz éven aluliak csoportjában Szuromi Vajk Ádám, mint csapatkapitány remekelt. Vagy közös sikerünk, hogy leigazolt versenyzőink mindegyike FIDE-ÉLŐ-pontos, közülük Papp Bence és Vorák Patrik azonnalian olyan pontszámmal rendelkezően, hogy az augusztus végi gyermek sakkversenyen a meghúzott értékhatár miatt nem indulhatnak. Említett Vorák Patrik a június eleji kecskeméti FIDE rapid-tornán legjobban teljesítő 14 év alatti, Tapodi Norman Lajos ugyanazon a versenyen rapid ÉLŐ-pontján legtöbbet javító játékos lett, amihez 1800-1900 rapid ÉLŐ-jű felnőtt ellenfeleinél kellett jobbat teljesíteni, illetve legyőzve őket. Sok-sok siker, de még egyszer, szülői összefogás nélkül és sokszor a saját érdekek háttérbe szorítása nélkül, a másik eredményeinek elfogadása nélkül az egész nem működik, egyszerűen nem létezik. Papp Bence március végére megnyerte az öt versenyestéből álló Soltvadkerti Sakkesték versenysorozatot; ezen a sorozaton először áll összetett versenyeredményei után a dobogó legfelső fokára gyermek – és mindjárt kiskunhalasi. A május közepi lajosmizsei FIDE-versenyen a több, mint 30 főt számláló FIDE kategóriájában aranyérmes Papp Bence, ezüstérmes Tapodi Norman Lajos, negyedik Vorák Patrik, különdíjazott csoportjukban pedig ők hárman állnak a dobogó három fokán.

- A tréner engedélyez nyáron némi pihenőt a tanítványainak?

– Természetesen a nyári szünet mindig más. Kicsit a töltekezésé is, kicsit a pihenésé is, de semmiképpen sem a sakkmentes időszaké (például a heti háromszori találkozás helyett marad az egy csoportos és egy egyéni fejlesztés). Nem gőzerővel dolgozunk, de igenis haladunk tovább. Nem egy versenyzőm több FIDE-versenyen indul a nyár folyamán, illetve közös versenyünk lesz július végén egy szegedi FIDE-torna.

Pál László