Extra, vagány, nórás

- Kisgyermekként is érdekelt az, hogy mit veszel magadra?

- Erről anyukám tudna sok vicces történetet mesélni. Soha nem fogom elfelejteni, amikor egyszer nyáron, egy virágos, a világ összes színében pompázó nadrágban és egy fekete, téli bakancsban mentem le játszani a barátnőmmel, csak mert annak a cipőnek volt egy kis sarka, és én akkor már nagyon csajnak éreztem magam benne. Hozzá tenném, akkor lehettem olyan 10 éves.

- Nem egy kislányos összeállítás…

- Egyáltalán nem. De volt olyan korszakom is, amikor a Budmil melegítőt lerobbantani sem lehetett rólam és persze a sportszandált sem fehér zoknival. Még most is hangosan nevetek, ha ezt felidézem, és most szerintem anyukám is sír a nevetéstől, ha ezt olvassa éppen. Kisgyerekként a kényelem érdekelt. Tizenöt éves koromtól kezdtem el odafigyelni igazán. Akkora értem meg a divatra. Azt ne felejtsük el, hogy van egy stílusos nővérem, akinek előszeretettel lopkodtam a ruháit, így mondhatni, ő öltöztetett engem éveken keresztül.

- Voltak-e kedvenc színeid vagy éppen ruháid?

- A kedvenc szín, mostanra tisztult le bennem így közel 27 évesen, és rájöttem, hogy a szilvakék és annak árnyalatai az a szín, amit mindenhol el tudok viselni. Korábban, ha feltették ezt a kérdést, soha nem tudtam rá őszintén válaszolni, mindig ráböktem valamire. „ őőőő pink. A ruhát illetően soha nem volt olyan, hogy kedvenc. Mindig igyekeztem változatos lenni és egyedi. De soha nem volt célom megrengetni a világot az öltözködésemmel, mint ahogy Lady Gaga-nak sikerült párszor. Mindig is az alapdarabok híve voltam, ami önmagában unalmas, de többféleképpen lehet kombinálni, ami által szabadjára engedhettem a kreativitásomat és izgalmassá válik.

- Mikor fogott meg a divat annyira, hogy eldöntötted: blogot fogsz írni?

- Már 18 évesen megfogalmazódott bennem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Divattervezést kezdtem el anulni, miután leérettségiztem, de végül a sport mellett kötöttem ki. Mindig a divat és a sport között ingáztam. Mostanra értem el oda, hogy mindkettőt csinálhatom, és ettől lett teljes az életem, hogy végre nem kell választanom a kettő közül. Gyerekeket tanítok egy fantasztikus csapattal és mellette egy spanyol üzletben sajátíthatom el az értékesítés és az arculat fortélyait.

 - Miért vágtál bele a blogírásba?

- Amikor az akkori párommal úgy döntöttünk, hogy visszaköltözünk Kiskunhalasra, nekem akkor lépett az életembe a kereskedelem. Teljesen új világ. Sajnos a tanításból nem tudtam volna profitálni, így kellett valami más hobbi, ami kitölti az időmet a munka mellett. Ami kizökkent egy kicsit. Nagyon hirtelen jött az ötlet. Egyik reggel felkeltem, eldöntöttem és 2 hónap alatt megcsináltam.

- Ennyire egyszerű volna?

- Természetesen ez csak azért ment ennyire könnyedén, mert olyan emberekkel voltam, vagyok körülvéve, akik maximálisan támogattak és hittek bennem. Van két lány, akinek a blogja számomra a favorit. Ők inspiráltak az indulásban. Annyira profin űzik, hogy nekem ők rakták le az alapot, hogy miként is induljak neki a dolognak. A mai napig olvasom őket, és motiválnak és tanáccsal szolgálnak, ellesem tőlük a fortélyokat, amelyekből nap,'mint nap inspirációt szerzek az íráshoz.
- Kértek tőled korábban is tanácsokat az öltözködést illetően?

- Az otthoni munkahelyemnek köszönhetően nagyon sok ember hitelesnek tartott a divatban, ezért nem csak a munkában, de azon kívül is megkerestek, ha esetleg megjelenésről volt szó, vagy csak egy szimpla gardrób frissítésről, vagy vásárlásról. Sok ember bizalmat szavazott nekem, és adott a véleményemre. Természetesen ehhez szintén kellett egy jó háttér.

- Tényleg, mennyire öltözködnek divatosan a halasiak?

- Szerencsére a város évről évre egyre jobban fejlődik és azt kell hogy mondjam, egyre divatorientáltabb, aminek nagyon örülök. Azt vettem észre, hogy mostanra minden korosztály megtalálhatja magának a megfelelő márkát és üzletet. Szerintem ez nagyon jó dolog. Ezt már csak észre kell venni és ki kell használni, nem pedig Szegedre menni vásárolni. Ehhez párosul egy nagyon jó eladó vagy tulajdonos, aki tanáccsal szolgál a vásárlónak és segít kiválasztani a számára tökéletes outfitet. Ha ezek megvannak, nem tudnak mellényúlni.

- Te neveztél a versenyre vagy valaki benevezett?

- Én neveztem be magamat, parancsra. Egy nagyon kedves olvasóm hívta fel rá a figyelmemet, újra elindul ez a verseny, és hogy meg ne tudja, hogy kihagyom. Ahogy hazaértem, elküldtem a bemutatkozómat. Úgy gondoltam, nem veszíthetek, de fejben még nem tartottam itt, hogy el is higgyem magamról, van keresnivalóm. Erre másfél múlva csörgött a telefonom: „ Gratulálunk, bekerültél a 10 döntős közé!”

- Mekkora meglepetés volt számodra az, hogy tiéd lett a közönségdíj? Mennyi szavazatod volt, tudod?

- Sajnos nagyon rossz szokásom, hogy kishitű vagyok. Képtelen vagyok elhinni, hogy tényleg jól csinálom, amit csinálok. A közönségdíjra pályáztam, hiszen ez a legnagyobb elismerés az egész versenyben. Pontos számokat nem tudok, annyit mondtak, 5200 szavazat érkezett és háromszor annyi szavazat érkezett rám, mint a többiekre. Hihetetlen! Borzasztó hálás vagyok azoknak, akik minden nap szavaztak, és drukkoltak. Számukra is annyira fontos volt ez a verseny, mint nekem, minden nap velem voltak, és izgultak. Az olvasótáborom szintén. Úgyhogy akiknek leginkább szól a taps, azok a szavazók. Nélkülük most nem lenne mit ünnepelni.

- Szerinted mennyire pénztárcafüggő az, hogy valaki ízlésesen, esetleg divatosan öltözködjön?

- Nem feltétlen kell sok pénz ahhoz, hogy valaki szépen és igényesen meg tudjon jelenni. Én egy csomót járok turkálóba, ahol nagyon jó darabokat ki lehet fogni potom áron. Itt azzal van a probléma, hogy sokan a kínai üzletekben látják a megoldást. Van ott is egy két jó darab, de a többsége, bocsánat, de ízléstelen, és drága.

- Kiskunhalason mi a helyzet?

- Kiskunhalas két outlet üzlettel is rendelkezik és van, két, három nagyon igényes turkáló. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy hiába van az embernek pénze, nem jelent semmit. Több stíluszavaros nővel, férfival találkoztam, akinél nem számít a pénz, a legdrágább holmikat aggatják magukra, mégis rosszul, és egyáltalán nem ízlésesen, de még divatosan sem. Az eladókban van a megoldás. Csak sajnos sokan hiúk ahhoz, hogy segítséget kérjenek, és az eladók többsége sem olyan, akik szívesen segítenek. Ez egy szakma, de a többségnek, csak kényszer, hiszen „nincs munkalehetőség”. Ha nekem lesz egyszer egy üzletem, nem engedek az elvárásokból, hiszen egy jó eladó elengedhetetlen a sikerhez, ezt nagyon megtanította velem a volt főnököm.

- Hogyan tovább? Változik az életedben ezzel valami?

- Változik, mert már most sok felkérést kaptam, aminek nagyon örülök, hiszen erre vártam, ezért költöztem vissza Budapestre és hoztam nem kicsi áldozatokat. Az F&F csapatával szeretnék minél többet együtt dolgozni, ami ezzel az eredménnyel abszolút kivitelezhető, hiszen számukra is nagyon meggyőző volt a versenybe belefektetett energiám és munkám. Nagyon szimpatikus társaság és borzasztó segítőkészek, úgyhogy már alig várom.

- A sportos, az elegáns, vagy a sportosan elegáns áll hozzád legközelebb?

- Sportosan elegáns. A blogom szinte erről szól. Hogyan keverd a csinos darabokat úgy, hogy kényelmes legyen, és jól érezd magad benne. Nem vagyok híve a magas sarkúnak, sem a testre simuló daraboknak. Egyszer ,egyszer belefér egy outfit post kedvéért. Igyekszem változatosan öltözködni a blogon, de leginkább a hétköznapi utcai stílust próbálom megmutatni. Ismételni tudom magamat: nem célom megrengetni a világot a stílusommal. Én inkább a vagány és extra vonalat képviselem, ami letisztultságot tükröz vissza, nem a káoszt. Vagyis ez a cél.

- Család mit szólt a sikeredhez?

- Gondolhatod. Ha személyesen mondhattam volna el nekik, szerintem apukám el sem engedett volna egy órán keresztül, csak puszilgatott és ölelgetett volna, ahogy egy jó apukának illik. Anyu szintén. Imádom őket. Nagyon jó azt érezni, hogy büszkék, és felnéznek arra, amit csinálok. 27 évesen azt kell, hogy mondjam, révbe értem, és ezt látom most rajtuk is. Megnyugodtak, hogy végre rátaláltam arra, amit szeretek csinálni, és sikereket halmozok, amitől az önbizalmam végre a helyére kerül.

- Nővéred Ági, kiváló versenytáncos. Neki tudsz-e tanácsokat adni, esetleg a versenyruháiban segíteni?

- Áginál jobb nővért nem is kívánhatnék. Tökéletes testvér. Amikor elindítottam a blogot, egyből én lettem neki a stílustanácsadója, szerinte legalábbis. Ő ezzel támogat engem. Pedig hozzáteszem, ő aztán nincs rászorulva tanácsadásra, hiszen nagyon nőies és kifinomult az ízlésvilága. Nem szokott mellényúlni. De amióta ebben a világban mozgok, ő nagyon élvezi. Mivel nagyon kreatív, és inkább ő mozog a táncos világban, nem én, így a ruhákat illetően nem szólok bele. Mindig magának tervezi, és a képeket látván, gondolom mindenki látja, hogy nincs rászorulva a tanácsomra. Ki szokta kérni egyébként a véleményemet, de nekem már csak a végszó jut: „tökéletes”.

Jáger Levente