Egy valaki biztosan nagyon fog hiányozni a Halasi Szüreti Napok egyik legnépszerűbb kísérőrendezvényéről, a Szathmáry Sándor Kertbarát Egyesület terménykiállításáról. A szorgos közösséget hosszú éveken át vezető, maga is igen aktív tevékenységet folytató, az utóbbi időszakban tiszteletbeli elnökként ténykedő Kószó József 74 esztendős korában elhunyt.
A kert mindig megmutatja, hogy ki lakik a házban. Minden elárul róla, elég csak ránézni az általa gondozott, vagy éppen elhanyagolt területre. Kószó Józsi bácsi mondta ezt nekem egyszer, amikor éppen jót kvaterkáztunk valamelyik szüreti fesztivál idején, a kertbarátok terménybemutatóján. Ők minden egyes évben üde színfoltjai voltak az egyébként egészen más jellegű programnak. Egy kiváló csapat, csupaszív emberek építették fel itt a művház udvarában a halasi édenkertet. Józsi bácsi, ebben neked mindig komoly részed volt. feleségeddel, tagtársaiddal valami olyat mutattatok mindannyiunknak, amelyre csodájára jártak. Ebben a helyenként gépiessé vált, kiüresedett világban oázist jelentettetek, és jelentetek most is.
Józsi bácsi, idén először hiányozni fogsz. Abban viszont biztos vagyok, hogy velünk leszel, és velünk is maradsz. A nagybetűs kertbarát, a szerető férj, az apa, a nagypapa, egy jó ügyért elkötelezett ember. A SZAKEMBER. Örökségedet biztosan továbbviszi majd az egyesület és feleséged, Klárika. Te pedig pihenj, gondolj az itteniekre, és ha odafent lesz egy kerted, akkor egyetlen pillanatnyi kétségem sincs arról, hogy a Tiéd lesz a legszebb, a leggondozottabb. Isten veled, Józsi bácsi!
Vendégünkkel arról beszélgetünk, hogyan látták magukat és más népeket középkori őseink, és miben érezték magukat hasonlónak vagy különbözőnek a környező világtól. Szó lesz arról is, hogy a történeti forrásokban hogyan jelenik meg a „magyar” fogalom, mit jelentett akkoriban a „külföldi” vagy „idegen”, és hogyan befolyásolta ez a középkori társadalom önképét és kapcsolatait.
