- Hogyan indult el a vállalkozása annak idején? Mióta árul halat a térségben?

- 1985-ben kezdtük el a halkereskedést a bátyámmal. Gyakorlatilag negyven éve benne vagyok ebben az egészben. Nagyon nehéz volt belevágni, hisz az előző rendszerben már az engedély megszerzése is komoly feladat volt. Úgynevezett mozgó árusokként kezdtük. Hortobágyra jártunk áruért, rengeteget mentünk, hogy egy kis pénzünk legyen. Döcögősen indult, mint minden vállalkozás, de aztán rátaláltunk a megfelelő útra, próbálkoztunk sok helyen halat árulni. 1990-től vagyok megtalálható Kiskunhalason, a református templom parkolójában rengeteg élőhalat adtam el. Engem megszerettek itt a vevők, és onnantól már sokkal kevesebb munkával tudtam, jóval nagyobb pénzt keresni, mint korábban.

- A vásárlók többsége sajnálkozva olvasta a standhoz kitett táblát, miszerint idén karácsony után nem nyit ki többé a halboltjuk. Miért fejezik be ennyi idő után?

- Megöregedtünk, egyszerűen eljárt felettünk az idő. Három éve nyugdíjas vagyok. Ötven év, harminchét nappal mentem el nyugdíjba. Azóta is telt az idő, szóval most már 53 év munkaviszonyom van. Elég volt, érezzük magunkon az idő múlását. Feleségemmel visszük ezt a kis boltot, de ő is nyugdíjas már öt éve. A fiam minden karácsony előtt besegít, mikor ilyen nagy a forgalom, de a lányomék is hazajönnek most Angliából, beáll ő is a pult mögé, úgyhogy decemberben még utoljára összeáll a csapat.

- Voltak olyan nehéz időszakok a pályafutása során, amikor azt érezte, akárhogy is, de túl kell élni?

- A haltermelés periodikus, vannak időszakok, amikor egyszerűen nincs utánpótlás. Sokan nem is tudják, hogy ezek a halak három-négy évesek, mire ide kerülnek az üzletbe. Vannak, akik azt hiszik, pár hónaposak a halak, de ez nem így van. És persze idővel a költségek is megnőttek, ezért a termelőnek is emelnie kell az árakat, szóval sok a nehezítő tényező. Emlékszem, volt olyan nyár is, amikor egyáltalán nem volt hal. Most büszkén mondhatom, hogy sikerült már termelőkkel olyan jó kapcsolatot kialakítani, hogy mindig remek minőségű halat tudok adni a vevőimnek.

- Aki egész életében halakkal foglalkozott, eszik még egyáltalán halat odahaza?

- Hú, de még mennyit. Szerintem többet, mint bárki más. Már most azon aggódom, hogyha kiszállok ebből az egészből, akkor hol veszek én finom halat? Heti szinten fogyasztjuk otthon, főként halászlé formájában. Nekem a bajai és szegedi halászlé is finom, de ha választani kellene, akkor szerintem a szegedit mondanám kedvencemnek. Azt szeretem, ha a hal benne van a lében, ne száradjon kint egy tányéron vagy tálcán! A jó halászlét úgy lehet enni, mint a gulyást, hogy ott van a kanálon egy jól látható húsdarab.

- Bár még nem lehet tudni, ki viszi tovább ezt a kis üzletet, kérem, üzenjen a következő generáció vállalkozóinak!

- Mindig friss halat adjanak a vevőknek és a legfontosabb, hogy ők maguk szerezzék be az árut. Alakítsanak ki jó viszonyt termelőkkel, hogy állandó minőséget tudjanak biztosítani a vásárlóinknak!