Kiskunhalas Város elbúcsúzott díszpolgárától. Az életének 87. évében elhunyt dr. Bay Éva búcsú szertartása január 9-én a kiskunhalasi katolikus temető ravatalozójában történt. A katolikus gyászszertartás szerint folyt temetésen a hozzátartozók, a közéleti szereplők mellett barátok és tisztelők jelentek meg. A szertartást Seffer Attila plébános vezette, a város nevében Fülöp Róbert polgármester búcsúzott el díszpolgárunktól.
2025. december 18-án hunyt el dr. Bay Éva városunk díszpolgára. Az elhunyt 2018-ban férjével, dr. Bay Miklóssal együtt Kiskunhalas Díszpolgára címet kapott a várostól, az általuk adományozott nagybányai festményeikért, amellyel létrejött a Thorma János Múzeum egyik állandó kiállítása, a Bay Gyűjtemény.
A katolikus gyászszertartás szerint történt búcsúztatást Seffer Attila, a Kiskunhalas - Szent Péter és Pál Római Katolikus Főplébánia plébánosa vezette. Az atya szertartás végén Ady Endre, az Úr érkezése című versét idézte és ismertette dr. Bay Éva életútját. A búcsúztatón Fülöp Róbert, Kiskunahalas polgármestere köszönt el a város és a Thorma János Múzeum nevében díszpolgárunktól. A városvezető búcsúgondolatait az alábbiakban idézzük.
Kiskunhalas Városa és a Thorma János Múzeum közössége nevében mély tisztelettel és hálával búcsúzunk dr. Bay Évától, városunk díszpolgárától. Olyan embertől köszönünk most el, akinek élete a szolgálat, a figyelem és a csendes hűség jegyében telt. Orvosként emberek testi gyógyulásáért dolgozott, műgyűjtőként pedig a magyar művészet megmaradását szolgálta – ugyanazzal az alázattal és felelősséggel. Nem csupán gyűjtötte a műalkotásokat, hanem értette és szolgálta is azokat. Életének egyik legfontosabb vállalása volt a nagybányai festészet szellemi örökségének megőrzése, amelyet nem birtokolni akart, hanem továbbadni, közösséget építeni a kultúra köré.
A Bay-gyűjtemény a Thorma János Múzeumban nem egyszerűen műtárgyak együttese, hanem egy gondolkodásmód lenyomata. Egy olyan szemléleté, amelyben a történeti hitelesség, személyes felelősség, és a magyar kultúra védelme egyszerre volt jelen. Ebben a munkában dr. Bay Éva csendes, de meghatározó szerepet töltött be. A gyűjtés Miklóssal való közös életük része volt, de Éva jelenléte adta meg a belső mértéket és nyugalmat, amely nélkül ez a gyűjtemény ebben a formában nem jöhetett volna létre.
Erdélyből hozott tapasztalata, kapcsolatrendszere és emlékezete olyan tudást jelentett, amely pótolhatatlan: hidat épített múlt és jelen között, művészek, művek és intézmények között. A művekkel együtt éltek, figyelemmel és szeretettel; ezt a hozzáállást adta tovább akkor is, amikor a gyűjtemény a kiskunhalasi múzeumba került. A múzeum számára nemcsak adományozó volt, hanem szellemi társ, akinek jelenléte hosszú éveken át formálta a gyűjteményt, és közösségünk arculatát.
A döntés, amelynek eredményeként a Bay-gyűjtemény Kiskunhalasra került, maradandó nyomot hagy a magyar muzeális térképen, és városunk történetének lapjain. A művek városunkban otthonra találtak, és általuk dr. Bay Éva emlékezete is élő része marad a múzeum mindennapjainak. Thorma János életét két város keretezte. Kiskunhalas és Nagybánya. Éva a nagy festőt követve, ugyanebben a keretben élte le életét. Azt hiszem, hogy erősebben nem is lehet kifejezni a ragaszkodását és tiszteletét Thorma János iránt! Hálásan köszönjük Évának azt a bizalmat, amellyel a városunkat és intézményünket megtisztelte! Emlékét megőrizzük, és az általa ránk bízott örökséget felelősséggel, méltósággal gondozzuk tovább - zárultak Fülöp Róbert polgármester búcsúgondolatai.
A polgármesteri búcsút követően a gyászolók a ravatalozótól a sírhelyig kísérték az elhunyt hamvait, ahol öröknyugalomra helyezték. Dr. Bay Évát fogadott lánya Boglár és családja Attila, Miklós és Marci, unokaöccse Miklós és családja Kati, Lili és Laura unokatestvérei, barátai, tisztelői és Kiskunhalas teljes közössége gyászolja. Dr. Bay Évára tisztelettel gondolunk és emlékét megőrizzük.
Dr. Bay Éva életútja
Dr. Bay Éva Szerémi Éva néven született 1939-ben, Nagybányán, Erdélyben. Szülei kereskedők voltak, volt egy kis üzletük melyben porcelánnal és díszüveg tárgyakkal kereskedtek. A hegyek ölelésében fekvő, festői Nagybányán gyerekeskedett és járt iskolába, nála négy évvel kisebb húgával, Judittal együtt. Éva szorgalma és tanulási vágya hatalmas volt, a tanulmányi eredményeinek köszönhetően, felvételt nyert a Marosvásárhelyi Orvostudományi Egyetemre. Az egyetemi évek, a tanulás és az ottani ismerte meg 1956-ban férjét, Bay Miklóst is, akivel az egyetemi évek végén 1960-ban házasságot és egyben egy életre szóló szövetséget kötöttek.
Orvosi pályájuk kezdetén egy a máramarosi hegyek között eldugott városba kerültek, Avasújvárosba. Körzeti orvosként, igen nehéz körülmények között, dolgoztak és szerezték meg a szükséges tapasztalatot. Éva első sorban gyermekeket gyógyított. Újvárosból Szatmárra kerültek, ahol megszerezte a szemészeti szakorvosi képesítést, majd 1972-ben szakorvosi versenyvizsgán, elnyert egy helyet a Nagybányán újonnan épülő korházban. Így végre visszaköltözhetett a család közelébe. 1978-ban örökbe fogadta húga kislányát, Boglárt.
Néhány nagyon boldog és eredményes év után mégis, a fiatalságuk lendületével Németországra költöztek. Ott előbb Münchenben dolgozott az egyetemi klinikán, később letelepedtek Regensburgban. Magánrendelőt nyitottak és végre kiteljesedhetett mint orvos. Szép és szakmai sikerekben gazdag szakasza volt az életének. 1993-ban a rendelőt eladták és áttették a fő tartózkodási helyüket Budapestre, így ismét az időközben Budapestre költözött család közelében lehetett. Ekkor jött igazán felszínre a festmények, a műgyűjtés iránti szenvedély. Különösen a nagybányai festőiskolához köthető festők alkotásai díszítették Éva és Miklós otthonát. A gyűjtés mellett megjelent az igény a nagybányai festészet eszméjének terjesztésére és támogatására, a művészeti érték megőrzésére, ami végül valódi elköteleződéssé vált. Így születhetett meg, a Bay Gyűjtemény létrehozásának ötlete is, a Thorma János Múzeumban, melynek csendes, szikla szilárd támogatója Éva volt.
Végül már nyolcvanon túl, még egyszer költöztek, megérkeztek haza, Kiskunhalasra. Itt sok-sok szeretetre, baráti közösségre és elismertségre találtak. 2019-ban a város díszpolgárává fogadta. Utolsó két, és egyben legnehezebb évét betegen, ágyhoz kötötten töltötte. A város közössége nagyon sokat segítette, végtelen sok szeretettel, türelemmel, önzetlenséggel, odaadással és kitartással kísérte végig ezen a nehéz úton.
A podcastban arra keresik a választ, hogy mit is takar az a szó, régészet. Vajon a Hollywood-ban forgatott régészes filmeknek mennyi köze van a valósághoz?